Hosszas tépelődés után végül nem ezt a módszert választottuk egy hordó Crate Lager és négyféle London Fields Brewery-s ale Budapestre juttatásához. Pedig ennél a második világháborús angol ötletnél menőbb megoldást nehéz elképzelni a sör frontvonalban harcolókhoz juttatására (és ugye erről van szó). Közvetlenül a D-Day utáni napokban a sussex-i Henegar and Constable főzde grátisz felajánlást tett a Franciaországban harcoló brit katonáknak, az angol hadvezetés meg amúgy is a harci kedvet emelő intézkedéseken agyalt, a technológiát pedig a RAF pilótái találták ki: kis átalakítással a Spitfire-ek hordókat tudtak szállítani a szárnyuk aljára erősítve bombák helyett. Az egész sörszállítós biznisz hivatalos státuszt kapott, amikor a hadsereg Mod. XXX. jelzéssel felvette a Spitfire-átalakító megoldást a katonai eljárások közé. A legnagyobb mennyiségben amúgy nem is a Henegar and Constable söreit, hanem a westerham-i Black Eagle Brewery Westerham Pale Ale-jét szállították a frontra.

Hetente egy ilyen Beer Run-t szerveztek, a pilóták Tony Jonsson szerint általában utálták, mert a hordók nagyon közel kerültek a födlhöz leszállásnál és aki odacsapott egy hordót, azt egy héten keresztül több száz ember egyöntetűen és masszívan utálta. Tony Jonsson-on kívül Lloyd Berryman-nak van egy Beer Run-os visszaemlékezése és szerepel még ilyen fél-obskurus katonai-fétis kiadványokban, mint Wojciech Matusiak félig lengyel, félig angol Polish Wings No. 15 Supermarine Spitfire IX pt. 2 1944-1946 című nem-is-tudom-mije, vagy mint a Spitfire: The History. (Ja és manapság olyannyira kultikus a jelenség, hogy a Profimodeller nevű cég külön összerakható, és a Tamiya Mk.IX Spitfire modellrepülőre applikálható hordómaketteket forgalmaz.) Ezzel együtt úgy tűnik, hogy az egész sörszállítós biznisz hivatalos körökben inkább hadipropaganda/hangulatjavító célokat szolgált (a neten a témában fellelhető kb 6 db kép kétharmada beállított Her Majesty's Armed Forces fotó), és hamar ejtették is mint hivatalosan támogatott eljárást, amint a HMRC (őfelsége adó- és vámszedő hivatala) idejekorán kiszúrta, hogy a Henegar and Constable Brewery nem fizette ki a hordók után a jövedéki adót és leállította a további fordulókat.

Advertisement

Mostanra minden részletében ismerve a sör exportjával kapcsolatos angol/londoni szabályozási környezetet én eléggé csodálkozom, hogyan nem sikerült megugrani ezekkel a hordós repülőgépekkel a törvényesen előírt szintet (mégha, gondolom, az akkori különbözött is a maitól). A legnagyobb királyság (ehem) például, hogy a főzdék jövedéki vámudvar státuszt kaphatnak, ha regisztrálnak erre a HMRC-nél. Ez azért jó, mert így nincs szükségük közvetítőre (jövedéki vámraktárra) a sörük külföldre eladásához, ami kevesebb adminisztrációt, rövidebb átfutási időt és feleslegesen el nem költött százfontokat jelent. A másik, hogy a kis főzdék alacsonyabb rátával fizetik a jövedéki adót (ez annyiban segíti az exportot, hogy az előre kifizetett jövedéki adónál kisebb összeget kell nélkülözniük addig, amíg a vevő meg nem fizeti a saját országában a jövedéki adót és az előre befizetett összeget visszaigényelhetik).

Szóval a jövedéki adó körüli szabályozás megértése és a szükséges lépések megtétele így utólag semmiségnek tűnik a szállítás körüli kavaráshoz képest, pedig hát én előzetesen épp fordítva gondoltam volna. A mumus a LEZ.

Ez a Greater London-t nagyjából lefedő Alacsony Károsanyag-kibocsátási Zóna. Bár eredetileg a szub-sztenderd diesel nehézgépjárművek londoni grasszálását igyekeztek így korlátozni, a rendszer végülis ~100%-os eredményességgel tartja távol a magyar teherautókat az M25-ön belüli területektől; függetlenül attól, hogy megfelelnek-e az előírt kibocsátási határértékeknek, vagy sem. Merthogy a LEZ-es regisztrációhoz a kocsi teljes környezetvédelmi dokumentációját el kell küldeni a hatóságnak, akik max 10 nap alatt döntenek, hogy a papírok megfelelőek-e az autó besorolásához. Ha nem, akkor hiánypótlást írnak elő, amíg meg nem kapják azokat a referenciákat, amikre felelős döntést alapozni lehet. Ha a regisztrációt megtagadják, a kocsi nem hajthat be a LEZ-be £5000-os büntetés kockáztatása nélkül. Ha a papírok alkalmasak a besoroláshoz, az autót vagy határértékeket teljesítőként, vagy határértékeket nem-teljesítőként regisztrálják. Elöbbi esetben az autó szabadon mozoghat a zónán belül ingyen, utóbbi esetben szabadon mozoghat a zónában napi £200 díj megfizetésével. Nem állítom, hogy minden létező magyar fuvarozót felkérdeztem, de majdnem, szóval megkockáztatom, hogy nincs olyan, aki bejött volna a LEZ-be a raklapnyi hordóért.

Mit volt mit tenni, béreltem helyet egy olyan raktárban az M25-ön kívül, amelyiknél nem voltak tiltólistán a biológiailag lebomló és a nyomás alatt lévő cuccok. Ilyet nem annyira egyszerű találni, a nagy láncoknál, mint pl a Big Yellow, Shurguard meg a Safestore, tiltólistán vannak. Leszerveztem egy lengyel fuvarozót, aki a jól csengő Tom Hornet néven üzemelteti vállalkozását, hogy a London Fields Brewery-ből vigye ki a szépen összecsomagolt hordókat a raktárba. Felpakoláskor derült ki, hogy az autója 140 mm-rel alacsonyabb, mint amennyit az ajánlatkérésben minimális magasságnak megadtam, a pakk nem fért be. Ez itt amúgy Dave, sörfőző-gyakornok a London Fields Brewery-nél és még nem tudja, hogy a következő percben Andrew Turner sörfőző úgy dönt, hogy lebontják a három szintből a legfelsőt és kézzel pakolják fel a 6 db 30 kilós keykeg-et.

Ugyanezt én is megtettem Tomasz segítségével a raktárban, csak nekünk az összes hordót kézzel kellett lepakolni (beleértve a 60 kilós Crate-es keg-et), mert átmenetileg nem müködött a targonca. Aztán már csak várni kellett egy jó ajánlatra a magyarországi fuvarhoz, ami négy nappal később be is futott. A soför sajnos nem érte el a 150 cm-es magasságot, így kimaradt a hordók platóra emeléséből.

Advertisement

Ha minden jól ment, a sörök ma érkeznek meg Budapestre. Jövő hét elejétől lesznek csapon az Élesztőben.