Ma ot eve koltoztem el Magyarorszagrol

“Angelo kartars mar eltavozott, ezen a heten delelotti muszakos” – igy tajekoztatnak a belvarosi fenyszovben.

Angelo es muszak – merengtem, mily furcsa ez igy egyutt. Vajon tudjak-e a fiatalok, ki volt o? Meg emlekszem elso mutermere a Kiskoruton, majd a masodikra a Vaci utcaban. Ott a lift a muterem elocsarnokaban allt meg, titkarno fogadta a megilletodott latogatot, aki a foto vilagszerte ismert mesterevel szerette volna megorokittetni magat. Ha a rendelo kisse hangosan szolt, a titkarno ajkara illesztette ujjat: “Csondet kerunk. A mester alkot.” Tizenhet evig egyidoben volt muterme itthon es Franciaorszagban; nyaron Cannes-ban es Aix les Bains-ben fogadott, telen Nizzaban, osszel Parizsban. (Mindenuve magaval vitte mamajat, anyja 95 eves koraban halt meg, addig mindennap egyutt volt vele a fia.) A vilag minden nevezetesseget lefotografalta: Janinngsot es Piccavert, Jules Berryt, Chevalier-t es Mistinguette-et, Josephine Bakert es Consuelo Tortajadat, a kozepen valasztott haju tanccsodat: Cleo de Merode-ot, es Oterot, Toscanini-t es Ravelt, Chaplint ketszer is, 1911-ben mint Tiller-boyt, es 1930-ban mint vilaghirut, azonkivul kiralyokat, kiralyi csladokat, kiralyok szeretoit, maharadzsakat es kanokat, Asquith-t, Oxford lordjat, Angila egykori miniszterelnoket, balerinakat. Derbi-nyero zsokekat es felvilagi noket, a leltarilag teljes felszini vilagot, amelyre tikkadt bamulattal nezett a kispolgar. A beerkezettseget jelentette nalunk egykor egy Angelo-foto; todult is hozza minden fiatal szineszno es szinesz.

Advertisement

Mi volt a titka? A lenyeget ragadta meg a modell egy tekinteteben, egy mozdulataban, feltarta az alany belso vilagat, de tapintatosan, udvarias retusokkal, bolcsen tudva, hogy a foldi halando nem ismeri onmagat, segiteni kell rajta. A rendelo boldogan szorongatta fenykepet – az valoban masa volt, bar kicsit, Arany Janost idezve, egi masa. A fenykepet evtizedek mulva is nezegetik, az ember meghal, a kep el – foloslegesek a brutalis hibak, el a torz vonalakkal, el a szemolcsokkel.

Amikor masnap meglatogattam, mutermeben egy unnepelyesen oltozott munkashazaspart es negy gyermekuket fenykepezte, a regi ahitattal – a kicsinyek nevet megkerdezte, Jancsi, Pista, Etus es Sanyi, a neveket egyszer sem tevesztette ossze, percek alatt meghitt legkort varazsolt s negyedora mulva egy boldog, a fotora izgalommal varakozo familia tavozott.

A barsonykabatos, zold splisznyakkendos, osz, de fiatalos mester nagyon elfoglalt.

Tanitja a hozza beosztott fiatalokat, ebben sok oromet talal.

- Tetszik nekem ez a munka, nem muszaj dolgoznom, mindenkivel egyenileg foglalkozom, a munka orometol maradtam friss, pedig mar hatvanot eves vagyok, s majdnem otvenot eve fotografalok. Nagyszerunek talalom, hogy ma mar mindenki olcson kaphat jo fenykepet, harom kilo narancs araert nagy, szinezett fotot.

Advertisement

Egyszobas garzonlakasa van, ott el felesegevel, Misley Annaval, az Opera egykori szolotancosnojevel, aki most egy munkakozosseg tagja es a Landler-gyarban balettmesterno – ha latnam a kis novendekeit, milyen bajosak, milyen tehetsegesek… Nem vagyik nagyobb lakasra, tobb penzre, gyerek nincs, minek? A kollegak megbecsulik, a muteremben ugy el munkatarsai kozott, mint egy csaladban. Otvenhat vegen es otvenhet elejen, ha vegigment az utcan, az ismeroso megtorpantak: “Maga itt maradt?”

- Itt szeretek elni – vallja. – Nem vagyom el, soha meg latogato utlevelet sem kertem, pedig valaha ugy meggyokeresedtem odakunn, hogy mar franciaul almodtam. Ugy erzem: most talaltam meg magamat. Ha letelik a muszak, hazamegyek, egy kis pihenteto alvas utan, szabad idomben, muveszettel foglalkozom. Mert mas az ipari fotografalas es mas az muveszi. A magyar fotomuveszet ma vilaghiru, a Magyar Fotomuvesz Szovetseg tagjai kozott igen sok a jelentos muvesz, akit tisztelnek a vilagban, pedig munkankban a nyersanyaghiannyal kuzdunk, devizanehezsegek miatt. S megis, tudunk ujat csinalni. Munkaim tavaly szaztiz kiallitason szerepeltek a vilag minden tajan, az utolso harom ev alatt huszonnegyszer tuntettek ki kulfoldrol, diplomakat, ermeket, plaketteket kaptam. Eppen tegnap kezbesitettek egy diszoklevelet Singapurbol. A kiserletezes, az ujat-teremtes lehetosegeivel foglalkozhatom – ezert elek. Ma jobban ismernek odakunn, mint valaha, muveszi elkepzelesem szabadon szarnyalhat, sietek, es mohon dolgozom, a korom hajt, rengeteg az elmondandom a fotomuveszetben.

A regi idokben Franciaorszag es Magyarorszag kozott, a vonaton tudott csak pihenni. Nevetve meseli, hogy a nyaralas oromevel most, az utolso evekben ismerkedett meg, mert jo munkajaert minden nyaron a Balaton mellett udul a fenyszovista Angelo kartars.