Tizen√∂t √©vvel ezel√∂tt ezen a napon kezdtem el √≠rni a diplomamunk√°mat. Konkr√©tan 1998 december 16-√°n √≠rtam le elŇĎsz√∂r a c√≠m√©t a Huny√≥ bar√°tomt√≥l kapott sz√°m√≠t√≥g√©pen.

A pillanatot hat √©s f√©l h√≥napos k√∂nyvt√°raz√°s, sz√∂veggyŇĪjt√©s √©s -olvas√°s elŇĎzte meg, akkor botlottam bele az Asymmetrical Freedom c√≠mŇĪ Susan Wolf √≠r√°sba, ami annyira tetszett, hogy egyr√©szt be√©p√≠tettem a dolgozatba, m√°sr√©szt elkezdtem keresni, hogy vannak-e m√°s Susan Wolf sz√∂vegek is. Nem kellett sokat kutatni a megtal√°l√°sukhoz, a Moral Saints p√©ld√°ul egy rengetegszer hivatkozott filoz√≥fiai bestseller volt m√°r akkor is; sokkal nehezebb volt viszont hozz√°f√©rni magukhoz a sz√∂vegekhez. Az Akad√©mia k√∂nyvt√°r√°ban kellett kic√©dul√°zni a Journal of Philosophy megfelelŇĎ sz√°m√°t, leadni √©s v√°rni az √©rtes√≠t√©st, hogy elŇĎszedt√©k a cuccot, lehet menni helyben olvasni. A Moral Saints, j√≥llehet nem v√°gott szorosan a t√©m√°mba, sok, a t√©m√°mba v√°g√≥ sz√∂vegn√©l jobban √©rdekelt, el is kezdtem leford√≠tani. Azt√°n 1999-ben leadtam √©s megv√©dtem a szakdolgozatomat, 2000-ben megkaptam a diplom√°mat √©s elkezdtem dolgozni a H√≠d√©p√≠tŇĎ tervez√©si r√©szleg√©n rajzol√≥k√©nt, k√©t rajz k√∂z√∂tt dolgozva majd csiszolgatva a ford√≠t√°son, am√≠g √ļgy nem √©reztem, hogy az √∂sszes r√©szlet krist√°lytiszta nem lett, majd megmutattam Huny√≥nak √©s ennyiben hagytam.

Az ut√≥bbi p√°r √©vben egyre ki√°br√°ndultabban figyelem a nem-fideszes Magyarorsz√°g groteszk, √ļjra √©s √ļjra teljes kudarcba fullad√≥ vergŇĎd√©s√©t valamilyen √©rt√©kelhetŇĎ √©s √©rv√©nyes t√°rsadalmi attit√ľd kialak√≠t√°s√°ra. A leg√©rthetetlenebbek sz√°momra a friendly fires-ban kim√ļlt, nekem kedves k√≠s√©rletek, ezek k√∂z√∂tt is eml√©kezetes sz√°momra p√©ld√°ul a Pint√©r Bence √≠r√°s√°ra √©rkezett facebook-os kommentpar√°d√© K√°lm√°n C. Gy√∂rgytŇĎl √©s m√°sokt√≥l, meg a megg√°rgyult Parti Nagy Lajos kisst√≠lŇĪ √©s elitista "klub"-oz√°sa, amihez idesz√ļrom a Parti Nagy √°ltal casus belli-nek √©rt√©kelt k√©t cikket, mert mindkettŇĎ meg√©rdemli.

A Moral Saints sz√©pen v√©gigt√°rgyalja, hogy miben √°ll ez az erk√∂lcsi h√ľbrisz √©s nekem m√©g √©kesebben sz√≥l arr√≥l, ami csak le-nem-√≠rt elŇĎfeltev√©sk√©nt szerepel benne, hogy ez az attit√ľd mi√©rt tarthatatlan egy szabad t√°rsadalomban. El√©rkezettnek √©reztem az idŇĎt, hogy a ford√≠t√°s√°t k√∂zz√©tegyem itt, √ļgyhogy √≠rtam Susan Wolf-nak, hogy r√©sz√©rŇĎl ez ok√©-e √©s ok√© volt. √ögyhogy √≠me. Ha a szakk√©rd√©seket boncolgat√≥ r√©szek visszariasztanak, az Erk√∂lcsi szentek √©s etikai rendszerek c√≠mŇĪ szakaszt kihagyhatod, b√°r √©n a helyedben nem tenn√©m. A t√°rsadalmi koh√©zi√≥ kialak√≠t√°sa az egy√©n szellemi erŇĎfesz√≠t√©s√©vel kezdŇĎdik.

Advertisement

Susan Wolf

Moral Saints

Nem tudom, vannak-e erk√∂lcsi szentek. Ha l√©teznek is, √∂r√ľl√∂k, hogy sem √©n, sem azok, akik sz√°m√≠tanak nekem, nem tartoznak k√∂z√©j√ľk. Erk√∂lcsi szent az, akinek minden cselekedete mor√°lisan a lehetŇĎ legjobb, aki mor√°lisan a lehetŇĎ leg√©rt√©kesebb. J√≥llehet sz√°mtalan t√≠pus felelhet meg ennek a le√≠r√°snak, egyik√ľk sem tŇĪnik vonz√≥ ide√°lnak. Tal√°n az√©rt nem, mert az erk√∂lcsi szent fogalm√°hoz kapcsolhat√≥ mor√°lis t√∂k√©lyhez k√©ptelens√©g a szem√©lyes j√≥l√©t olyan modellj√©t t√°rs√≠tani, melyet egy emberi l√©nynek racion√°lis, j√≥ vagy vonz√≥ lenne k√∂vetni.

Advertisement

Az erk√∂lcsifiloz√≥fia kontextus√°n k√≠v√ľl ezek a meg√°llap√≠t√°sok sokak sz√°m√°ra nyilv√°nval√≥ak. A kontextuson bel√ľl azonban ink√°bb k√©nyelmetlenek. A kontextuson bel√ľl ugyanis √°ltal√°nos az a felt√©telez√©s, hogy mindenkinek mor√°lisan a lehetŇĎ legjobbnak kell lennie, √©s hogy a mor√°l kiteljesed√©s√©nek √ļtj√°ban csak az emberi term√©szet olyan jellegzetess√©gei √°llnak, amelyekre b√ľszk√©knek lenni nincs okunk. MeggyŇĎzŇĎd√©sem, hogy a j√≥zan √©sz √©s n√©h√°ny, filoz√≥fiai berkekben n√©pszerŇĪ erk√∂lcsi elm√©let √°ltal k√∂zvet√≠tett ide√°l csak kev√©ss√© t√°masztja al√° ezt a felt√©telez√©st. Ha igazam van, akkor v√°ltoztat√°sra van sz√ľks√©g: vagy az elm√©leteket kell oly m√≥don √°tszabni, hogy elfogadhat√≥ ide√°lokat √°ll√≠tsanak el√©nk, vagy ‚Äď magam emellett fogok √©rvelni ‚Äď fel√ľl kell b√≠r√°lnunk elk√©pzel√©seinket arr√≥l, mit is jelent fel√°ll√≠tani egy erk√∂lcsi elm√©letet.

Ennek az √≠r√°snak a t√°rgya az erk√∂lcsi szent fogalma. Egyr√©szt arra vagyok kiv√°ncsi, hogy milyen is egy erk√∂lcsi szent √©s mi√©rt tŇĪnik oly kev√©ss√© vonz√≥nak; m√°sr√©szt arra, hogy milyen szerepet j√°tszhat egy ilyen ellentmond√°sos figura a mor√°lfiloz√≥fi√°ban. ElsŇĎk√©nt az erk√∂lcsi szentnek azokat a t√≠pusait veszem szem√ľgyre, amelyek a j√≥zan √©sz √°ltal dikt√°lt (a tov√°bbiakban h√©tk√∂znapi) moralit√°sb√≥l bonthat√≥k ki; ezut√°n megvizsg√°lom, milyen viszonyban √°llnak ezek az utilitarista √©s kanti√°nus erk√∂lcsi elm√©letekbŇĎl levonhat√≥ konkl√ļzi√≥kkal; v√©g√ľl megpr√≥b√°lom √∂sszefoglalni, hogy e megfontol√°sok milyen implik√°ci√≥kkal j√°rnak √°ltal√°ban a mor√°lfiloz√≥fi√°ra n√©zve.

Erkölcsi szentek és józan ész

ElsŇĎk√©nt azt m√©rlegelj√ľk, hogy ‚Äď preteoretikusan ‚Äď mi tenne minket, a nyugati kult√ļrk√∂r kort√°rs tagjait, erk√∂lcsi szentekk√©. E c√≠m elnyer√©s√©nek egyik sz√ľks√©ges felt√©tele az lenne, hogy √©let√ľnket m√°sok (ak√°r a t√°rsadalom eg√©sz√©nek) j√≥l√©t√©t elŇĎmozd√≠tani k√©sz elhivatotts√°g ir√°ny√≠tsa. Az erk√∂lcsi szent st√°tusz√°nak el√©r√©s√©hez k√©t, egym√°ssal √∂sszeegyeztethetetlen √ļt vezet aszerint, hogy milyen szerepet t√∂lt be az elhivatotts√°g az egy√©n motiv√°ci√≥i k√∂z√∂tt.

Advertisement

A mor√°lis szent1 √©let√©ben a m√°sok ir√°nti elk√∂telezetts√©g ugyanazt a szerepet t√∂lti be, mint amelyet legt√∂bb√ľnk √©let√©ben az √∂v√©n√©l √∂nzŇĎbb, vagy legal√°bbis mor√°lisan kev√©sb√© √©rt√©kes √©rdekek j√°tszanak. A mor√°lis szent1 sz√°m√°ra m√°sok j√≥l√©t√©nek elŇĎseg√≠t√©se ugyanaz, mint ami legt√∂bb√ľnk sz√°m√°ra az anyagi k√©nyelem; a szerelem; a tisztelet; az egy√ľttl√©t olyanokkal, akiket szeret√ľnk, tisztel√ľnk, vagy akiknek a t√°rsas√°g√°t √©lvezetesnek tal√°ljuk; vagy a lehetŇĎs√©g, hogy belemer√ľlj√ľnk d√∂nt√©seink szellemi √©s fizikai kivitelez√©s√©be. A mor√°lis szent1 √∂r√∂me val√≥ban m√°sok √∂r√∂m√©ben gy√∂kerezik, √≠gy boldogan, tiszta sz√≠vvel √°ldozza mag√°t m√°sok√©rt.

A mor√°lis szent2 sz√°m√°ra az √∂r√∂mnek ugyanazok a forr√°sai, mint legt√∂bb√ľnknek. Az teszi m√©gis erk√∂lcsi szentt√©, hogy a mor√°l kiemelt fontoss√°g√°t felismerve figyelm√©t saj√°t √∂r√∂m√©rŇĎl az erk√∂lcs elŇĎ√≠r√°saira ford√≠tja. Az ilyen ember fel√°ldozza saj√°t √©rdekeit m√°sok√©i√©rt √©s mindezt val√≥ban √°ldozatk√©nt √©li meg.

A k√©t modelt aszerint k√ľl√∂n√≠thetj√ľk el, hogy mi vez√©rli az erk√∂lcsi szentet: ez az elsŇĎ esetben a szeretet, a m√°sodikban a k√∂teless√©g. A mor√°lis szent1 a SzeretŇĎ Szent, a mor√°lis szent2 a Racion√°lis Szent.

Advertisement

A k√©tf√©le erk√∂lcsi szent teh√°t az egy√©n motiv√°ci√≥inak jelleg√©ben k√ľl√∂nb√∂zik. √Ām a szent nyilv√°nos szem√©lyis√©g√©re mindennek csak korl√°tozott hat√°sa van: motiv√°ci√≥ik k√∂z√∂s ir√°nyults√°ga ‚Äď nevezetesen az, hogy mor√°lisan a lehetŇĎ legjobbak legyenek ‚Äď j√°tsza a domin√°ns szerepet karakter√ľk kialak√≠t√°s√°ban. Mivel a cselekedetek sz√©les sk√°l√°ja lehet ‚Äď azonos m√©rt√©kben √©s maxim√°lisan ‚Äď erk√∂lcsileg √©rt√©kes, √≠gy az erk√∂lcsi szent ide√°lj√°val a karakterek hasonl√≥an sz√©les sk√°l√°ja egyeztethetŇĎ √∂ssze. Az egyik erk√∂lcsi szent lehet t√∂bb√© vagy kev√©sb√© jovi√°lis, besz√©des vagy atletikus, mint a m√°sik. De mindezeken t√ļl sz√ľks√©gk√©ppen rendelkeznie kell azokkal a tulajdons√°gokkal, amelyek lehetŇĎv√© teszik sz√°m√°ra, hogy m√°sokkal szemben a lehetŇĎ legigazs√°gosabban √©s legkedvesebben j√°rjon el. A szok√°sos mor√°lis er√©nyekkel kell rendelkeznie a szok√°sosn√°l sokkal nagyobb m√©rt√©kben. T√ľrelmesnek, megfontoltnak, kiegyens√ļlyozottnak, vend√©gszeretŇĎnek, k√∂ny√∂r√ľletesnek kell lennie gondolataiban √©s tetteiben egyar√°nt. Meg kell tart√≥ztatnia mag√°t az elmarasztal√≥ √≠t√©lkez√©stŇĎl. Vigy√°znia kell arra, hogy ne r√©szes√≠tsen elŇĎnyben senkit olyan tulajdons√°gai alapj√°n, amelyek megl√©te az illetŇĎn a legkev√©sb√© sem m√ļlnak.

Mindez sokakat arra ind√≠that, hogy az erk√∂lcsi szentek hi√°ny√°t k√∂rnyezet√ľkben √°ld√°snak tekints√©k. Az erk√∂lcsi szentre minden bizonnyal jellemzŇĎ er√©nyek felsorol√°sa k√∂zben alkalmasint mindenki eljut oda, hogy felmer√ľl benne a k√©rd√©s: vajon nem t√ļl j√≥-e ez az egy√©n, ha nem is saj√°t j√≥s√°ga, de saj√°t j√≥l√©te tekintet√©ben. Ha valakiben ‚Äď felt√©telez√©s√ľnk szerint ‚Äď valamennyi mor√°lis er√©ny megtal√°lhat√≥, m√©ghozz√° a szok√°sosn√°l intenz√≠vebben, akkor ez j√≥ es√©llyel azoknak a nem-mor√°lis er√©nyeknek, √©rdekeknek √©s szem√©lyes karakterjegyeknek a h√°tt√©rbe szorul√°s√°val vagy elt√ľn√©s√©vel j√°r, amelyek megl√©t√©t √°ltal√°ban elengedhetetlennek √©rezz√ľk egy eg√©szs√©ges, j√≥lform√°lt √©s gazdag fejlŇĎd√©si lehetŇĎs√©geket mag√°ban rejtŇĎ szem√©lyis√©g kialakul√°s√°hoz.

M√°ssz√≥val: ha az erk√∂lcsi szent minden idej√©t az √©hezŇĎk t√°pl√°l√°s√°val, a betegek gy√≥gy√≠t√°s√°val √©s j√≥t√©kony c√©l√ļ adom√°nyok gyŇĪjt√©s√©vel t√∂lti, akkor nyilv√°n nem olvas viktori√°nus reg√©nyeket, nem j√°tszik obo√°n √©s nem csiszolgat a fon√°kj√°n. J√≥llehet e tev√©kenys√©gek egyike sem sorolhat√≥ a helyesen vezetett √©let felt√©tlen√ľl sz√ľks√©ges √∂sszetevŇĎi k√∂z√©, √°m az az √©let, amelyben a szem√©lyis√©g lehets√©ges nem-mor√°lis aspektusainak egyike sem fejlŇĎdik ki, meglehetŇĎsen siv√°rnak tŇĪnik.

Advertisement

Mint l√°that√≥, az erk√∂lcsi szent nem logikai, hanem gyakorlati okokb√≥l k√©ptelen felfedezni √©s kifejleszteni mag√°ban a fontos nem-mor√°lis er√©nyeket √©s k√©szs√©geket. L√©teznek ugyanakkor olyan nem-mor√°lis er√©nyek, amelyek eset√©ben enn√©l t√∂bbrŇĎl van sz√≥; l√©nyegbev√°g√≥ fesz√ľlts√©g √©rz√©kelhetŇĎ ezek sz√©gyenmentes birtokl√°sa √©s a szent-l√©t k√∂z√∂tt. Ezek a nem-mor√°lis er√©nyek ellent√©tesek a mor√°lis lelk√ľlettel. A cinikus, szarkasztikus b√∂lcsess√©g, vagy az a humor√©rz√©k, amely elfogadja ezt a fajta b√∂lcsess√©get m√°sokt√≥l, a t√©ved√©sek √©s v√©tkek rezign√°lt √©s pesszimista tudom√°sulv√©tel√©t felt√©telezi. Az erk√∂lcsi szent ezzel √©ppen ellent√©tes viselked√©sre t√∂rekszik: embert√°rsaiban a legjobbat keresi, a dolgok megjav√≠t√°s√°n mindaddig munk√°lkodik, m√≠g a siker rem√©nye teljesen el nem eny√©szik. Az erk√∂lcsi szent √∂r√∂m√©t lelheti az Engedj√©tek hozz√°m egyes epiz√≥djainak megtekint√©s√©ben, de k√©ptelen lenne val√≥ban j√≥l sz√≥rakozni a Marx-testv√©rek filmjein, vagy G.B. Shaw darabjain.

√ćnyenceknek szak√°cskodni: az erk√∂lcsi szent sz√°m√°ra kiv√©telesen bonyolult dŇĪlŇĎre jutni egy effajta tev√©kenys√©ggel kapcsolatban, hiszen nincs √©rvel√©s, amely a pat√© de canard en croute elk√©sz√≠t√©s√©re ir√°nyul√≥ erŇĎfesz√≠t√©sek helyess√©g√©t igazoln√° ugyanezen erŇĎforr√°sok valamilyen j√≥t√©konyc√©l√ļ felhaszn√°l√°s√°val szemben. Ha a haute cuisine-nek l√©tezik igazol√°sa, akkor az √©ppen az a d√∂nt√©s, hogy nem kell minden tev√©kenys√©get mor√°lisan jobb alternat√≠v√°ival szemben igazolni. Ezt a d√∂nt√©st az erk√∂lcsi szent soha nem fogja meghozni. Ha az erk√∂lcsi szenten m√ļlik, akkor a divatszakma, a belsŇĎ√©p√≠t√©szet, de tal√°n m√©g a sz√©pmŇĪv√©szet kultiv√°l√°sa is a haute cuisine sors√°ra jut.

Az erk√∂lcsi szent legyen nagyon-nagyon kedves. Fontos, hogy ne legyen b√°nt√≥. Aggodalomra ad okot, hogy ennek eredm√©nyek√©ppen m√©zesm√°zos, humortalan √©s neh√©z felfog√°s√ļ szem√©lynek kell lennie.

Advertisement

Aggodalmunkat igazolva l√°thatjuk, ha megvizsg√°ljuk, hogy mif√©le figur√°k ‚Äď val√≥diak √©s kital√°ltak ‚Äď form√°lj√°k ide√°ljainkat. Rem√©nyked√ľnk benne, hogy ide√°lunk mor√°lisan j√≥, de azt is rem√©lj√ľk, hogy mor√°lis j√≥s√°ga mellett nem-mor√°lisan is tehets√©ges vagy √ľgyes. Vannak atl√©ta, tud√≥s, mŇĪv√©sz, mi t√∂bb, mag√°ndetekt√≠v √©s rockszt√°r ide√°ljaink: elolvadunk Katharine Hepburn kecsess√©g√©tŇĎl vagy Paul Newman vag√°nys√°g√°t√≥l, vonz√≥nak tal√°ljuk Natasa Rosztov szenved√©lyes term√©szet√©t. Noha nincs semmi immor√°lis az eml√≠tett karakterekben, az erk√∂lcsi szent ide√°j√°t√≥l m√©gis t√°vol √°llnak. Igaz, hogy ide√°ljainkra jellemzŇĎ, hogy mor√°lis m√©rc√©j√ľket az √°tlagosn√°l magasabban √°ll√≥nak gondoljuk, de attraktivit√°suk l√©nyegi elemei m√©gis azok a speci√°lis, egyenk√©nt is csod√°lnival√≥ nem-mor√°lis er√©nyek, amelyek szem√©lyis√©g√ľkben domin√°lnak.

Az erk√∂lcsi szent √ľgye akkor v√©sz el v√©g√©rv√©nyesen, ha szem√ľgyre vesz√ľnk n√©h√°ny olyan √©letutat, amelyet nyilv√°nval√≥an a mor√°lis elk√∂telezetts√©g form√°lt. Az ilyen p√°ly√°t befutott szem√©lyek tulajdons√°gai k√∂z√∂tt megnyugodva azonos√≠tjuk azokat az egy√©ni be√°ll√≠totts√°gokat √©s k√ľl√∂ncs√©geket, amelyek a legkev√©sb√© sem illeszkednek az erk√∂lcsi t√∂k√©lyrŇĎl alkotott elk√©pzel√©seinkhez.

Mint ahogy eszm√©nyk√©peink olyan emberek, akiknek kiemelkedŇĎ nem-mor√°lis tulajdons√°gaihoz bizonyos mor√°lis tart√°s p√°rosul, √ļgy erk√∂lcsi p√©ldak√©p√ľl is olyan szem√©lyeket v√°lasztan√°nk, akik kiemelkedŇĎ erk√∂lcsi √©rdemeik mellett alacsony erk√∂lcsi √©rt√©kŇĪ √©rdeklŇĎd√©si ter√ľletekkel √©s c√©lokkal is rendelkeznek. R√∂viden: az erk√∂lcsis√©get egy adott m√©rt√©k feletti koncentr√°ci√≥ban m√°r k√©ptelenek vagyunk elviselni.

Advertisement

"EgyszerŇĪen az a gond, hogy b√°rmilyen egyedi (vagy egy bizonyos tipus√ļ) √©rt√©k eset√©ben l√©tezik egy hat√°r, amin√©l t√∂bbet az adott √©rt√©kbŇĎl nem tudunk elviselni" ‚Äď gondolhatn√°nk. Ha ez lenne a helyzet, akkor az eddigiek nem kiz√°r√≥lag az erk√∂lcsileg elk√∂telezett √©letet √©lŇĎ emberre vonatkozn√°nak, de minden olyan szem√©lyre, akinek √©let√©t valamilyen k√ľl√∂n√∂sen erŇĎs befoly√°s ir√°ny√≠tja. Az erk√∂lcsi szent b√≠r√°lata √≠gy annak meg√°llap√≠t√°s√°ban mer√ľlne ki, hogy b√°rmely, egyetlen √©rt√©k √°ltal uralt √©let sem lehet teljes √©let. Ez a kritika azonban erŇĎtlen lenne: a teljes √©let semmivel nem elŇĎreval√≥bb √©rt√©k, mint azok a mor√°lis √©rt√©kek, amelyek b√≠r√°latak√©nt a teljes √©let fogalm√°t felvetett√ľk. Kritik√°mat √©ppen ez√©rt nem √°ltal√°nosan, b√°rmilyen √©rt√©kre vonatkoztatva kell √©rteni: az a m√≥d, ahogy az erk√∂lcsi elk√∂telezetts√©g uralhat egy √©letp√°ly√°t ‚Äď helyesebben az ide√°lis √©letrŇĎl alkotott elk√©pzel√©seinket ‚Äď nem anal√≥g a zongorista elhivatotts√°g√°nak jelleg√©vel, vagy azzal a k√©sztet√©ssel, hogy olimpiai bajnok √ļsz√≥k legy√ľnk.

Ez ut√≥bbi c√©lok el√©r√©s√©√©rt szenved√©lyesen munk√°lkod√≥ ember d√∂nthet √ļgy: elhivatotts√°ga el√©g erŇĎs ahhoz, hogy meg√©rje √©rte fel√°ldozni az √©let √°ltal felk√≠n√°lt egy√©b lehetŇĎs√©gek kibont√°s√°t, hiszen felismeri, hogy ezt az √°ldozatot az elhivatotts√°g√°nak megfelelŇĎen vezetett √©let megk√∂veteli. Ezzel szemben a v√°gy, hogy mor√°lisan a lehetŇĎ legjobbak legy√ľnk √°ltal√°ban nem csup√°n egy a sz√°mtalan, egyidejŇĪleg kiel√©g√≠thetetlen v√°gyunk k√∂z√∂tt, amely k√ľl√∂nlegesen erŇĎs lelki hat√°sa r√©v√©n arra √∂szt√∂n√∂z, hogy m√°s, gyeng√©bb √©s k√ľl√∂n-k√ľl√∂n kev√©sb√© vonz√≥ v√°gyunk beteljes√≠t√©s√©rŇĎl lemondjunk. Az erk√∂lcsi t√∂k√©ly el√©r√©s√©re ir√°nyul√≥ v√°gy nem erŇĎsebb-gyeng√©bb a t√∂bbin√©l, hanem magasabbrendŇĪ azokn√°l. Ha √©rv√©nyre jut, nem puszt√°n a v√°gyak verseny√©t nyeri meg, hanem lefokozza, maga al√° sorolja a t√∂bbi v√°gyat. M√°sir√°ny√ļ √©rdeklŇĎd√©s√ľnk fel√°ldoz√°sa a mor√°lis elk√∂telezetts√©g√©rt jelleg√©t tekintve ink√°bb egy imperat√≠vusz beteljes√≠t√©se, semmint v√°laszt√°s k√©t egyenrang√ļ alternat√≠va k√∂z√∂tt.

MeglehetŇĎsen furcs√°nak tal√°lhatjuk tov√°bb√°, hogy maga a moralit√°s ‚Äď vagy a mor√°lis j√≥ ‚Äď oly m√≥don szerepeljen egy uralkod√≥ v√°gy t√°rgyak√©nt, ahogy egy√©bk√©nt specifikus √©s egyedi c√©lok ‚Äď ak√°r konkr√©t erk√∂lcsi c√©lok is ‚Äď szoktak. Maga a mor√°lit√°s nem tŇĪnik egy szenved√©ly megfelelŇĎ t√°rgy√°nak. Ha arra gondolunk p√©ld√°ul, hogy a SzeretŇĎ Szent k√∂nnyed√©n √©s √∂r√∂mmel lemond egy horg√°szkir√°ndul√°sr√≥l, a hifij√©rŇĎl vagy hortob√°gyi palacsint√°j√°r√≥l az erk√∂lcsi gl√≥ria kedv√©√©rt, akkor ahelyett, hogy el√°muln√°nk azon, milyen nagyon szereti a SzeretŇĎ Szent az erk√∂lcsis√©get, hajlamosak vagyunk azon csod√°lkozni, hogy milyen kev√©ss√© szereti a m√°sik h√°rom dolgot. Azt juttatja esz√ľnkbe, hogy ha ilyen k√∂nnyed√©n fordul el tŇĎl√ľk, tal√°n fogalma sincs r√≥la, mit jelent val√≥ban szeretni ŇĎket. L√©tezik az √∂r√∂mnek egy olyan form√°ja, amelynek megtapasztal√°s√°ra a SzeretŇĎ Szent, ak√°r term√©szet√©n√©l fogva, ak√°r gyakorlati okokb√≥l, √ļgy tŇĪnik, k√©ptelen. A Racion√°lis Szent ugyanakkor megŇĎriz bizonyos erŇĎs nem-mor√°lis v√°gyakat, csakhogy megtagadja mag√°t√≥l a lehetŇĎs√©get, hogy ezeknek megfelelŇĎen cselekedjen; ez nem kev√©sb√© probl√©m√°s. A SzeretŇĎ Szent mintha h√≠j√°n lenne egy bizonyos √©rz√©kszervnek: nem l√°tja meg, hogy milyen √∂r√∂m√∂ket k√≠n√°l a vil√°g. A Racion√°lis Szentnek megvan ez az √©rz√©kszerve: l√°t, de ellen√°ll; az ŇĎ baja m√°s: tal√°n patol√≥gikusan f√©l az elk√°rhoz√°st√≥l, vagy olyan sz√©lsŇĎs√©ges √∂nut√°latt√≥l szenved, amely megakad√°lyozza abban, hogy √©lvezze, ami √©lvezhetŇĎ.

Advertisement

Az erk√∂lcsi szent √©lete, mint ide√°l, nem egyszerŇĪen az√©rt visszatetszŇĎ, mert a moralit√°s minden m√©rt√©ken fel√ľl uralja. Elfogadhatatlanabb, hogy a h√©tk√∂znapi ember t√°rgyakra, cselekv√©sekre √©s esem√©nyekre vonatkoz√≥ konkr√©t √©s k√∂zvetlen v√°gyainak ‚Äď amelyek √∂sszeegyeztethetetlenek az erk√∂lcsi t√∂k√©lyre t√∂rekv√©ssel ‚Äď egy√©ni d√∂nt√©ssel elhat√°rozott fel√°ldoz√°sa helyett azok elt√°vol√≠t√°s√°t, elfolyt√°s√°t vagy lefokoz√°s√°t k√≠v√°nja. K√ľl√∂n√∂sen nyugtalan√≠t√≥ az a m√≥d, ahogy az erk√∂lcsi szent eset√©ben a moralit√°s a szem√©lyis√©get uralni hajlamos: megk√∂veteli, hogy lemondjunk azonos√≠that√≥, szem√©lyes "√©n"-√ľnkrŇĎl, vagy egyenesen tagadjuk annak l√©tez√©s√©t.

Ez a felkavar√≥ von√°s nem kiz√°r√≥lag az erk√∂lcsi szent saj√°tja: a vall√°si ide√°lok egyes t√≠pusai √©s ‚Äď n√©mik√©pp paradox m√≥don ‚Äď az √∂ntudatos egoista ugyancsak rendelkezik ezekkel a jellemzŇĎkkel. Nem v√©letlen, hogy azokat a vil√°gszeml√©leteket, amelyek a vall√°si √©s az egoista ide√°lban testes√ľlnek meg, szok√°s szint√©n "moralit√°s"-nak nevezni. Az sem v√©letlen, hogy ezeket az ide√°lokat teljesen mag√°t√≥l √©rtetŇĎdŇĎen fanatikusnak tartjuk. Az erk√∂lcsi szenttŇĎl a vall√°si √©s az egoista fanatikus annyiban k√ľl√∂nb√∂zik, hogy ut√≥bbiak nem t√∂lthetik be a szem√©lyes eszm√©ny szerep√©t: ezekkel a t√≠pusokkal olyan c√©lokat t√°rs√≠tunk, amelyek beteljes√≠t√©se egy√©rtelmŇĪen erk√∂lcstelen. Ink√°bb azon lehet csod√°lkozni, hogy a vall√°sin √©s az egoist√°n k√≠v√ľl l√©tezik erk√∂lcsi fanatizmus is.

Felmer√ľlhet az az ellenvet√©s, hogy igazs√°gtalanul b√°ntam a h√©tk√∂znapi erk√∂lccsel ("common-sense morality"): tal√°n nem is tartjuk az erk√∂lcsi szent elengedhetetlen ismertetŇĎjegy√©nek, hogy visszatasz√≠t√≥ √°jtatosman√≥, vagy hogy r√∂geszm√©s aszk√©ta legyen. Mi t√∂bb, az eml√≠tett szem√©lyes, nem-mor√°lis karakterjegyek birtokl√°sa √©s az erk√∂lcsi szent mivolt logikailag egy√°ltal√°n nem √∂sszeegyeztethetetlenek. M√°sok hib√°it √©s gyenges√©geit √©szrevenni, vagy felismerni √©s elfogadni nem-mor√°lis k√©szs√©geket mor√°lisan semmik√©ppen sem helytelen. Az sem erk√∂lcstelen, ha t√ļlfŇĪt√∂tt MTK-drukkerek vagyunk, ha s√≥v√°rgunk a kavi√°r ut√°n, vagy ha ellen√°llhatatlan v√°gyat √©rz√ľnk arra, hogy kiv√°l√≥ csellist√°v√° fejlessz√ľk magunkat. KellŇĎ k√©pzelŇĎerŇĎvel k√∂nnyen ki√∂t√∂lhet√ľnk olyan esem√©nyeket √©s cselekm√©nyeket, amelyekben felbukkannak az eml√≠tett szem√©lyis√©gjegyek, m√©gis harmonikusan illeszkedhetnek egy erk√∂lcsi szent √©lett√∂rt√©net√©be.

Advertisement

Ha valaki ar√°nylag magas √©letkorban v√°lik erk√∂lcsi szentt√©, elŇĎfordulhat, hogy k√©pes kor√°bban kifejlesztett k√©pess√©geit erk√∂lcsi ir√°nyba ford√≠tani. Megeshet, hogy az Alfa Magzatv√©dŇĎ Egyes√ľlet megseg√≠t√©s√©re sz√°nt adom√°ny bebiztos√≠t√°s√°hoz csak egy "nagy csat√°ban elvesztett" teniszpartira van sz√ľks√©g. Tal√°n kiv√©teles mŇĪv√©szi tehets√©g√ľnk babusgat√°s√°n √°t vezet az √ļt ahhoz, hogy a lehetŇĎ leghasznosabban vegy√ľnk r√©szt t√°rsadalmunk felvir√°goztat√°s√°ban. M√©g az is elk√©pzelhetŇĎ, hogy valaki kiz√°r√≥lag az erk√∂lcs szolg√°lat√°ra koncentr√°lva "v√©letlen√ľl" lesz r√©szese k√ľl√∂nb√∂zŇĎ nem-mor√°lis √∂r√∂m√∂knek √©s "v√©letlen√ľl" saj√°t√≠t el vagy fedez fel bizonyos k√©pess√©geket. K√©pzelj√ľk el az al√°bbi helyzeteket: valaki √°ldozatot hoz azzal, hogy be√°ll kosarazni, mert nincs ki a t√≠z ember, majd kider√ľl, hogy kit√ľnŇĎ a labda√©rz√©ke; az atomenergia felhaszn√°l√°s√°t ellenzŇĎ aktivista √ľgye elŇĎmozd√≠t√°sa √©rdek√©ben elfogadja egy befoly√°sos ember eb√©dmegh√≠v√°s√°t a Csalog√°ny 21-be √©s elmer√ľl az √≠zek √©s illatok √©lvezet√©ben. Vil√°gos, hogy az ezekbŇĎl a tev√©kenys√©gekbŇĎl sz√°rmaz√≥ √∂r√∂m√∂k bojkott√°l√°sa √∂nmag√°ban nem j√°r erk√∂lcsi nyeres√©ggel. Az erk√∂lcsi szent, valamif√©le szerencs√©s v√©letlen folyt√°n, felfedezhet mag√°ban nem-mor√°lis er√©nyeket, amelyeket felhaszn√°lhat mor√°lis c√©ljai el√©r√©s√©hez; de ezeket a k√©pess√©geket nem fejlesztgetheti puszt√°n √∂nmaguk√©rt, mint az emberi j√≥l√©t elŇĎmozd√≠t√°s√°nak √∂n√°ll√≥, a mor√°lis k√©szs√©gektŇĎl f√ľggetlen eszk√∂zeit.

Eml√©keztetŇĎ√ľl: abb√≥l, hogy a nem-mor√°lis k√©szs√©gek birtokl√°sa √©s az erk√∂lcsi szent mivolt k√∂z√∂tt bizonyos fesz√ľlts√©get √©rz√©kel√ľnk, nem k√∂vetkezik, hogy e k√©szs√©gek birtokl√°sa erk√∂lcstelen lenne. A h√©tk√∂znapi erk√∂lcs ugyanis nem k√∂veteli meg, hogy erk√∂lcsi szentek legy√ľnk. Ha valaki m√©gis erk√∂lcsi szent szeretne lenni, akkor le kell mondania nem-mor√°lis k√©szs√©geirŇĎl; √©s ez, h√©tk√∂znapi √©rt√©keinket (common-sense values) alapul v√©ve, elegendŇĎ ok arra, hogy ne akarjunk erk√∂lcsi szentek lenni.

ElŇĎfordulhat, hogy egyesek m√©g mindig k√©tkedve m√©regetik √©rvel√©semet √©s a levont k√∂vetkeztet√©seket, mondv√°n: abb√≥l, hogy az erk√∂lcsi szent k√ľl√∂nf√©le t√≠pusai nem kifejezetten vonz√≥ak, m√©g nem k√∂vetkezik, hogy ide√°lnak is alkamatlanok. Tal√°n az√©rt nem vonz√≥ak, mert kellemetlen √©rz√©st keltenek benn√ľnk: kiemelik gyenges√©geinket, hib√°inkat √©s fogyat√©koss√°gainkat. Ha √≠gy √°ll a dolog, akkor nem az erk√∂lcsi szentre jellemzŇĎ karakterjegyeket, hanem saj√°t, az erk√∂lcsi szenttŇĎl oly t√°vol √°ll√≥ szem√©lyis√©g√ľnket kell kritika t√°rgy√°v√° tenn√ľnk.

Advertisement

Eg√©szen bizonyos, hogy elutas√≠t√≥ magatart√°sunkat motiv√°l√≥ sz√°mtalan ok k√∂z√∂tt n√©h√°ny olyan is akad, amelyek az √∂nb√≠r√°lattal szembeni viszolyg√°sunkb√≥l erednek, vagy amelyek arra vezethetŇĎk vissza, hogy nem vagyunk hajland√≥ak feladni azokat a tev√©kenys√©geinket √©s √©rdeklŇĎd√©seinket, amelyek val√≥di √∂r√∂met okoznak nek√ľnk. Eddigi megfontol√°saink szolg√°lhatnak ments√©g√ľl arra, hogy nem vagyunk erk√∂lcsi szentek, de nem adnak alapot az erk√∂lcsi szent, mint eszm√©ny, elutas√≠t√°s√°hoz. Mindeddig abb√≥l indultunk ki, hogy term√©szet√ľnk egoista-hedonista von√°sai vonz√≥ak sz√°munkra, √≠gy annak a k√∂vetkeztet√©snek a levon√°sa, hogy az erk√∂lcsi szent alkalmatlan eszm√©nynek, a legjobb esetben is a k√©rd√©s megker√ľl√©se, rosszabb esetben pedig term√©szet√ľnk olyan von√°sainak felmagasztal√°sa, melyeket ink√°bb sz√©gyeln√ľnk lenne helyes.

Az erk√∂lcsi szent ugyan n√©lk√ľl√∂zni k√©nytelen olyan szem√©lyis√©gjegyeket, amelyek benn√ľnk megvannak √©s amelyeket szivesen birtoklunk, √°m ez √∂nmag√°ban m√©g nem elegendŇĎ ok az erk√∂lcsi szent, mint eszm√©ny elvet√©s√©re. Ezen szem√©lyis√©gjegyek n√©melyike azonban j√≥ tulajdons√°g, ezeket szeretn√ľnk kell (ought); √©s ez bizony m√°r el√©gs√©ges alap az erk√∂lcsi szent eszm√©ny√©nek elutas√≠t√°s√°hoz, m√°s ide√°lokkal val√≥ helyettes√≠t√©s√©hez. M√°ssz√≥val: az erk√∂lcsi szentbŇĎl hi√°nyz√≥ tulajdons√°gok k√∂z√∂tt er√©nyeket, j√≥llehet nem-mor√°lis er√©nyeket, is tal√°lunk. Hofi, Koncz Zsuzsa, vagy a veszpr√©mi Villa Medici fŇĎszak√°csa olyan leny√ľg√∂zŇĎ k√©pess√©gekkel rendelkezik, amelyek elismer√©se nem puszt√°n megengedett, de hat√°rozottan hely√©nval√≥. Az egy√©ni kiv√°l√≥s√°g legk√ľl√∂nb√∂zŇĎbb form√°it csod√°lni √©s az adott szem√©lyis√©gjegyek kialak√≠t√°s√°ra t√∂rekedni √©rt√©kes √©s megval√≥s√≠t√°sra √©rdemes c√©l. Ha e k√©pess√©gek kifejleszt√©s√©t propag√°ljuk, akkor az emberi cselekv√©s nem-mor√°lis motiv√°ci√≥i mellett √°llunk ki. Amikor arra gondolunk, hogy b√°rki sz√°m√°ra j√≥, ha olyan eszm√©nyt k√∂vet, amelyben k√∂zponti szerep jut az ezekkel a k√©pess√©gekkel √∂sszef√ľggŇĎ √©rt√©keknek √©s √©rdekeknek, akkor implicit m√≥don olyan ide√°lok mor√°lis j√≥s√°g√°t ismerj√ľk el, amelyek az erk√∂lcsi szenttel, mint eszm√©nnyel, √∂sszeegyeztethetetlenek. Amikor azt √°ll√≠tjuk, hogy b√°rkinek legal√°bb olyan j√≥ ‚Äď vagy m√©g jobb ‚Äď az ezeket a k√©pess√©geket magukban foglal√≥ ide√°lokat k√∂vetni, mint az erk√∂lcsi szent eszm√©ny√©t, akkor annak a meggyŇĎzŇĎd√©s√ľnknek adunk hangot, amely szerint j√≥, hogy nem vagyunk erk√∂lcsi szentek.

Erkölcsi szentek és etikai rendszerek

K√≠s√©rletet tettem az erk√∂lcsi szent k√©t t√≠pus√°nak bemutat√°s√°ra: megpr√≥b√°ltam megfogalmazni, hogy mit tart napjainkban az erk√∂lcsi szent ide√°j√°r√≥l a h√©tk√∂znapi erk√∂lcs. Arra a meg√°llap√≠t√°somra, hogy a h√©tk√∂znapi moralit√°sban az erk√∂lcsi szent fogalma csak korl√°tozottan vonz√≥, tal√°n egyenesen elfogadhatatlan ide√°l, az "ann√°l rosszabb a h√©tk√∂znapi erk√∂lcsre n√©zve" k√©zenfekvŇĎ v√°lasznak tŇĪnhet. V√©gsŇĎ soron √°ltal√°nos az a v√©lem√©ny, hogy az erk√∂lcsfiloz√≥fia egyik c√©lja a h√©tk√∂znapi erk√∂lcs korrekci√≥ja-t√∂k√©letes√≠t√©se. Mindezid√°ig √©rintetlen√ľl hagytuk azt a k√©rd√©st, hogy vajon az erk√∂lcsi szent milyen mghat√°roz√°saival √©lnek korunk legelterjedtebb etikai elm√©letei.

Advertisement

Utilitarista √≠r√°sokat √°tfutva a SzeretŇĎ Szent k√©pe rajzol√≥dik ki el√∂tt√ľnk, a kanti√°nus √≠r√°sokb√≥l ink√°bb a Racion√°lis Szent alakja tŇĪnik elŇĎ. Utilitarist√°nk, a boldogs√°g elk√∂telezettjek√©nt, nyilv√°n a SzeretŇĎ Szentet r√©szes√≠ten√© elŇĎnyben a Racion√°lis Szenttel szemben, hiszen az el√∂bbi sokkal boldogabb ember, mint az ut√≥bbi. A kanti√°nus, aki az √©rtelemre koncentr√°l, mindk√©t t√≠pust elfogadhat√≥nak tal√°lhatja. M√©gis, mivel mindk√©t modellt a h√©tk√∂znapi erk√∂lcsbŇĎl bontottuk ki, mindkettŇĎ utilitarista √©s kanti√°nus intu√≠ci√≥k kever√©k√©bŇĎl √°ll. Felmer√ľl a k√©rd√©s, hogy az erk√∂lcsi szent egyik vagy m√°sik t√≠pus√°t val√≥ban mag√°√©nak √©rezn√©-e ak√°r a kanti√°nus, ak√°r az utilitarista n√©zetek elk√∂telezettje.

Biztosak lehet√ľnk abban, hogy az utilitarista nem vonja k√©ts√©gbe az √∂nmegval√≥s√≠t√°s fontoss√°g√°t. Biztosan nem ellenzi azoknak az √©rdekeknek, tehets√©geknek √©s m√°s vonz√≥ k√©pess√©geknek a kifejleszt√©s√©t, amelyekkel a kor√°bbiak szerint az erk√∂lcsi szent nem rendelkezik. Mi t√∂bb, ha k√©pesek vagyunk a sz√≥banforg√≥ szem√©lyis√©gjegyeket magunkban vagy m√°sokban kifejleszteni, azzal sz√°mottevŇĎen n√∂velj√ľk az utilitarista kalkul√°ci√≥k egyenleg√©t, hiszen ezek a karakterjegyek √°ltal√°ban mind tulajdonosukat, mind a vele kapcsolatba ker√ľlŇĎket nagyobb boldogs√°ghoz juttatj√°k.

MindebbŇĎl arra k√∂vetkeztethet√ľnk, hogy az utilitarista nem fogja az erk√∂lcsi szentet, mint egyetemes eszm√©nyt t√°mogatni. Egy olyan vil√°gban, amelyben mindenki, vagy legal√°bbis az emberek nagy t√∂bbs√©ge erk√∂lcsi szentk√©nt √©l (vagy ak√°r csak t√∂rekszik arra, hogy erk√∂lcsi szentk√©nt √©ljen), alkalmasint j√≥val kevesebb boldogs√°g tal√°lhat√≥, mint egy olyanban, amelyben az emberek eszm√©nyek sokas√°g√°t val√≥s√≠tj√°k meg, k√∂zt√ľk k√ľl√∂nb√∂zŇĎ szem√©lyes √©s nem-mor√°lis √©rt√©keket hangs√ļlyoz√≥ ide√°lokat is. Pragmatikus szempontok hasonl√≥ k√∂vetkeztet√©sekhez vezetnek. Ha az utilitarista a lehetŇĎ legt√∂bb emberre szeretne hat√°ssal lenni a mind nagyobb s nagyobb boldogs√°g el√©r√©se √©rdek√©ben, akkor jobban teszi, ha olyan boldogs√°g-gener√°l√≥ tev√©kenys√©gekre buzd√≠tja ŇĎket, amelyek vonz√≥ak √©s egy h√©tk√∂znapi ember sz√°m√°ra is el√©rhetŇĎek.

Advertisement

De akkor mif√©le eszm√©nyt k√∂vetne az elk√∂telezett utilitarista? Utilitarizmusa k√∂vetkezt√©ben a legnagyobb √°ltal√°nos boldogs√°g el√©r√©s√©re kell t√∂rekednie, √©s ez, √ļgy tŇĪnik, az erk√∂lcsi szent ide√°lj√°nak elfogad√°s√°hoz fogja vezetni.

Egyesek √ļgy √©rezhetik, hogy a fenti √©rvel√©s alkalmas lehet annak igazol√°s√°ra, hogy az elk√∂telezett utilitarist√°nak fel kell adnia utilitarizmus√°t. Ha az erk√∂lcsi szent ‚Äď √©s k√∂rnyezete ‚Äď boldogtalanabb, mint azok, akik m√°s ide√°lokat k√∂vetnek, akkor √ļgy √©rhet√ľnk el nagyobb boldogs√°g√∂sszeget, ha nem t√∂reksz√ľnk a tot√°lis boldogs√°g l√©trehoz√°s√°ra. Vil√°gunk emp√≠rikus adotts√°gait sz√°mbav√©ve azonban ez az √©rvel√©s nem t√ļl meggyŇĎzŇĎ. A gazdag √©s kiegyens√ļlyozott √©let √°ltal √∂nmagunk √©s szŇĪk k√∂rnyezet√ľnk sz√°m√°ra biztos√≠that√≥ maxim√°lis boldogs√°g-n√∂vekm√©ny ugyanis √∂sszehasonl√≠thatatlanul kisebb, mint a betegek, elnyomottak, √©hezŇĎk √©s hajl√©ktalanok ist√°pol√°s√°b√≥l sz√°rmaz√≥, a t√°rsadalom eg√©sz√©t √©rintŇĎ √°ltal√°nos boldogs√°g b√°rmilyen kism√©rt√©kŇĪ kiteljesed√©se. Az eff√©le elk√∂telezetts√©g persze pszichol√≥giailag korl√°tozott: egy hat√°ron t√ļl nem m√©ly√≠thetŇĎ a t√©boly kock√°zata n√©lk√ľl; ugyanakkor be kell l√°tnunk, hogy pszichol√≥giai adotts√°gaink nem mindig v√°lnak szem√©lyes ide√°ljaink dicsŇĎs√©g√©re.

Az elk√∂telezett utilitarist√°t az erk√∂lcsi szent visszatasz√≠t√≥ volta nem gyŇĎzi meg arr√≥l, hogy fel kell adnia utilitarizmus√°t; legfeljebb arr√≥l, hogy m√©ly mor√°lis elhivatotts√°g√°t nem kell felt√©tlen√ľl a homlok√°ra √≠rnia. Az elk√∂telezett utilitarista, ha egy m√≥d van r√°, igyekszik elker√ľlni, hogy a k√∂rnyezet√©ben l√©vŇĎk kellemetlen√ľl √©rezz√©k magukat. Viselked√©s√©vel nem sug√°rozza az "erk√∂lcs√∂sebb ten√°lad" √ľzenet√©t; nem akarja elfojtani embert√°rsai k√©pess√©g√©t arra, hogy j√≥l√©rezz√©k magukat. A gyakorlatban mindez azt jelenti, hogy az elk√∂telezett utilitarista t√°rsas√°ga tal√°n kev√©sb√© √©mely√≠tŇĎ, mint az erk√∂lcsi szent√©. √Ām min√©l elviselhetŇĎbb√© var√°zsoljuk az elk√∂telezett utilitarista t√°rsas√°gi megjelen√©s√©t, √ļgy v√°lik szem√©lyis√©ge, gondolkod√°sa √©s viselked√©se mind √°lszentebb√© √©s leereszkedŇĎbb√©.

Advertisement

Azok az √©szrev√©telek, amelyeket a h√©tk√∂znapi erk√∂lcs "szent" fogalma ellen felhoztam, ha nem is k√∂vetelik meg az utilitarista elvek felad√°s√°t √©s nem is k√©nyszer√≠tik az utilitarist√°t arra, hogy tŇĎle idegen √©rdekeket √©s √©rt√©kel√©seket hazudjon saj√°tj√°nak, m√©gis befoly√°solni fogj√°k elk√©pzel√©seit a k√∂vetendŇĎ eszm√©nyt illetŇĎen. K√∂nnyen elk√©pzelhetŇĎ ugyanis, hogy abban az esetben, ha bizonyos nem-mor√°lis c√©lok √©s tev√©kenys√©gek szigor√ļ energia- √©s idŇĎbeoszt√°s szerinti ŇĪz√©s√©t elfogadhat√≥nak tartjuk, alkalmasabb√° v√°lunk az √°ltal√°nos j√≥l√©t elŇĎmozd√≠t√°s√°ra, mint abban az esetben, ha nem hajlunk az eff√©le engedm√©nyekre. A nem-mor√°lis tev√©kenyked√©sbŇĎl sz√°rmaz√≥ √∂r√∂m mindaddig √∂sszeb√©k√≠thetŇĎ az utilitarista elk√∂telezetts√©ggel, am√≠g megvan benn√ľnk a k√©sztet√©s, hogy a tev√©kenys√©get felf√ľggessz√ľk, ha az a k√∂z√©rdekkel ellent√©tess√© v√°lik.

A SzeretŇĎ SzentrŇĎl az utilitarizmus √°ltal sugallt elsŇĎ benyom√°sok ezzel n√©mik√©pp finomodtak, de alapvetŇĎen nem v√°ltoztak meg. A rendelkez√©sre √°ll√≥ idŇĎ √©s energia szabta korl√°tok ugyanis adottak, √≠gy a nem-mor√°lis tev√©kenys√©gek √°lland√≥ vizsg√°lata ‚Äď hogy az eml√≠tett felt√©telnek megfelelnek-e ‚Äď nemcsak a nem-mor√°lis c√©lok, √©rdekek √©s tev√©kenys√©gek k√∂r√©t szŇĪk√≠ti, de azok minŇĎs√©g√©t is h√°tr√°nyosan √©rinti: a tudatos utilitarista ezeket csup√°n erŇĎtlen √©s kiss√© k√ľl√∂nc passzi√≥knak tekintheti, amelyeknek csak felt√©telesen h√≥dolhat. Mi t√∂bb, a tudatos utilitarista az √©let eff√©le "erk√∂lcs√∂n k√≠v√ľli" aspektusait nem √©lvezheti ugyanazon a m√≥don, ahogyan kev√©sb√© erk√∂lcs√∂s ide√°ljainkban j√°tszott szerep√ľk alapj√°n √©lveznie lehetne.

Nem azt kifog√°solom, hogy az utilitarista √©let√©nek nem-mor√°lis aspektusait valamilyen c√©lt szolg√°l√≥ eszk√∂z√∂kk√©nt k√©nytelen √©rt√©kelni, hiszen a nem-mor√°lis tev√©kenyked√©sbŇĎl sz√°rmaz√≥ √∂r√∂m√∂k nem eszk√∂zei, hanem r√©szei az √°ltal√°nos boldogs√°gnak. Az utilitarista annyiban √©s annyira tekinti ezeket az aspektusokat √©rt√©kesnek, amennyiben √©s amennyire azok az √°ltal√°nos boldogs√°got elŇĎseg√≠tik. Az utilitarista √©rt√©kel√©st, amelynek vez√©rfonala a "mennyiben j√°rul ez hozz√° az √°ltal√°nos boldogs√°g n√∂veked√©s√©hez?" k√©rd√©sre adott v√°lasz, a nem-utilitarist√°k √°ltal prefer√°lt, a vari√°ci√≥k igen sz√©les sk√°l√°j√°t fel√∂lelŇĎ √©rt√©kel√©sekkel kell szembe√°ll√≠tanunk. Egyesek az irodalomban az emberi term√©szet rejtelmeit kutat√≥-felt√°r√≥ hajlamot kedvelik; m√°sok az√©rt vannak oda a r√≥zsatermeszt√©s√©rt, mert a r√≥zs√°kat sz√©p √©s k√ľl√∂nlegesen finom teremtm√©nyeknek l√°tj√°k. Igaz lehet, hogy az eml√≠tett foglalatoss√°gok boldogs√°g-gener√°l√≥ hat√°s√°t √©ppen kihangs√ļlyozott tulajdons√°gaik biztos√≠tj√°k. A nem-utilitarista azonban nem erre koncentr√°l. Ha ugyanis ezek√©rt a k√∂zvetlen√ľl el√©rhetŇĎ kellemes tulajdons√°gaik√©rt √©rt√©kel√ľnk nagyra valamilyen tev√©kenys√©get, akkor alkalmasint nem lesz√ľnk hajland√≥ak lemondani r√≥luk m√°s, az √°ltal√°nos boldogs√°got esetleg sikeresebben elŇĎseg√≠tŇĎ cselekedetek kedv√©√©rt. √ögy tŇĪnik, hogy az eml√≠tett tev√©kenys√©gek nem az√©rt √©rt√©kelendŇĎk, mert boldogs√°g-gener√°l√≥k, hanem az√©rt okoznak boldogs√°got, mert bizonyos egyedi tulajdons√°gaikat nagyra √©rt√©kelj√ľk.

Advertisement

Az √©let nem kifejezetten erk√∂lcsi aspektusait utilitarista m√≥dszerrel √©rt√©kelve az utilitarista ‚Äď Bernard Williams megfogalmaz√°sa szerint ‚Äď a sz√ľks√©gesn√©l √©ppen eggyel t√∂bb szemponttal szembes√ľl. Jelz√©s√©rt√©kŇĪ, hogy az utilitarista rendszer√©ben az √©let nem-mor√°lis aspektusai zavartkeltŇĎen feleslegesek: ez a k√©rd√©ses aspektusok fel√ľletes √©s ki√ľresedett felfog√°s√°r√≥l √°rulkodik. √ćgy azonban az utilitarista √°ltal k√∂vethetŇĎ ide√°lok t√ļl k√∂zeli rokons√°gba ker√ľlnek az erk√∂lcsi szent h√©tk√∂znapi fogalm√°val ahhoz, hogy az erk√∂lcsi szenttel szemben felhozott √©rvek az utilitarista ide√°lokkal kapcsolatban √©rv√©ny√ľket vesz√≠ts√©k.

A kantiánus ideálok hasonló elemzését ennél bonyolutabb feladatnak látom.

Az erk√∂lcs√∂s cselekv√©s kanti√°nus krit√©rium√°t a kateg√≥rikus imperat√≠vusz k√∂vet√©se jelenti. Erk√∂lcsileg helyesen cseleksz√ľnk, ha fenntart√°s n√©lk√ľl akarni tudjuk, hogy a tett√ľnket ir√°ny√≠t√≥ maxima univerz√°lis erk√∂lcsi t√∂rv√©nny√© v√°ljon; s mindezt nem holmi patol√≥gikus v√°gyakoz√°s, hanem az erk√∂lcsi t√∂rv√©ny ir√°nti tisztelet folyom√°nyak√©nt tessz√ľk. A kateg√≥rikus imperat√≠vusz m√°sik k√∂zkeletŇĪ megfogalmaz√°sa szerint erk√∂lcs√∂sen j√°runk el, ha embert√°rsainkat c√©lokk√©nt √©s nem eszk√∂z√∂kk√©nt kezelj√ľk. A kanti√°nus teh√°t valamilyen m√©rt√©kig a j√≥indulat √©s a fair play elk√∂telezettje. Ugyanakkor bizonyosan nem akarjuk, hogy mindenki mor√°lis szentk√©nt viselkedjen; m√°sok c√©lk√©nt kezel√©se aligha jelent egyet saj√°t √©rdekeink szem el√∂tt tart√°s√°nak √©s √©rv√©nyes√≠t√©s√©nek felf√ľggeszt√©s√©vel. A kanti doktrina egyik √©rtelmez√©se alapj√°n teh√°t az erk√∂lcsi t√∂k√©lyt bizonyos k√©toldal√ļ meg√°llapod√°sok k√∂r√ľlm√©nyektŇĎl f√ľggetlen tiszteletben tart√°s√°val √©rhetj√ľk el. A kanti elm√©let ebben az √©rtelmez√©sben nem ad a k√≠v√°natos szem√©lyes ide√°lr√≥l az erk√∂lcsi szent felv√°zolt fogalm√°val √∂sszevethetŇĎ koncepci√≥t.

Advertisement

Ugyanakkor Kant maga √≠rja, hogy k√∂teless√©g√ľnk a j√≥indulat: nemcsak lehetŇĎv√© kell tenn√ľnk m√°sok sz√°m√°ra, hogy saj√°t √©rdekeiket k√∂vess√©k, hanem √©rdekeiket magunk√©v√° is kell tenn√ľnk. Mi t√∂bb, magunkkal szemben legfŇĎbb k√∂teless√©g√ľnk, hogy mor√°lis √©s emberi t√∂k√©letesed√©s√ľnket elŇĎseg√≠ts√ľk. Az egy√©n √©let√©re gyakorolt hat√°suk m√©rt√©k√©t illetŇĎen ezek a k√∂teless√©gek nem korl√°tozottak. Amennyiben aszerint nevez√ľnk egy adott tettet t√∂bb√© vagy kev√©sb√© erk√∂lcs√∂snek, hogy a tett motiv√°ci√≥i az eml√≠tett k√∂teless√©gekbŇĎl eredeztethetŇĎk, akkor jogosan felt√©telezz√ľk, hogy minn√©l t√∂bb k√∂teless√©gszerŇĪ cselekedetet hajtunk v√©gre, ann√°l erk√∂lcs√∂sebbek vagyunk. Az erk√∂lcsrŇĎl Kant √ļgy nyilatkozik, hogy az "megk√∂zel√≠thetetlen eszm√©ny, hiszen k√∂teless√©g√ľnk √©ppen abban √°ll, hogy folyamatosan el√©r√©s√©re t√∂rekedj√ľnk". Ezen √©rtelmez√©s szerint a kanti√°nus erk√∂lcsi szent karakter√©t, a kor√°bban jellemzett erk√∂lcsi szentek√©hez hasonl√≥an, az erk√∂lcs√∂ss√©gre t√∂rekv√©s uralja.

Melyik √©rtelmez√©st fogadjuk el? A v√°lasz azon dŇĎl el, hogy mik√©ppen helyezz√ľk el √©s √©rtelmezz√ľk a t√∂k√©letlen k√∂teless√©geket a kanti erk√∂lcstanon bel√ľl. Magam nem v√°lasztan√©k a k√©t √©rtelmez√©s k√∂z√∂tt, ink√°bb r√∂viden ismertetem ŇĎket.

A kanti√°nus erk√∂lcsi szentre (l√°sd a m√°sodikk√©nt ismertetett √©rtelmez√©st) √©rv√©nyesek azok az √©szrev√©telek, amelyeket a k√ľl√∂nb√∂zŇĎ erk√∂lcsi szent tipusok kritik√°jak√©nt kor√°bban megfogalmaztam. J√≥llehet a kanti√°nus szent m√°s cselekedeteket k√∂teles megtenni vagy elker√ľlni, mint utilitarista t√°rsa, erŇĎs a gyan√ļm, hogy a kanti√°nus szent sz√°m√°ra elfogadhat√≥ viselked√©smint√°k k√∂re ettŇĎl m√©g a k√≠v√°natosn√°l jobban korl√°tozott. SŇĎt, a kanti√°nus szent tetteit √©s karakter√©nek fejleszt√©sre √©rdemes√≠tett r√©szeit az utilitarist√°hoz hasonl√≥ m√≥don l√°tja √©s igazolja: szeml√©lete "a sz√ľks√©gesn√©l √©ppen eggyel t√∂bb szempont"-tal szembes√≠ti. Ahogy az utilitarista kiz√°r√≥lag az "√°ltal√°nos boldogs√°g elŇĎmozd√≠t√°sa" alapj√°n √≠t√©lheti meg cselekedeteit √©s jellemvon√°sait, √ļgy a kanti√°nus √©rt√©kel√©s egyetlen krit√©riuma, hogy a sz√≥ban forg√≥ tettek √©s tulajdons√°gok a mor√°lis t√∂rv√©ny ir√°nti tisztelet megnyilv√°nul√°sai-e, vagy sem. Energi√°ink szellemi, fizikai vagy mŇĪv√©szi t√∂k√©letesed√©sre ford√≠t√°sa annyiban lehet erk√∂lcs√∂s ‚Äď ha lehet egy√°ltal√°n ‚Äď, amennyiben az emberi m√©lt√≥s√°g ‚Äď melynek fajunk valamennyi egyede a tiszta gyakorlati √©sz birtokl√°sa r√©v√©n birtokosa ‚Äď ir√°nti tiszteletbŇĎl fakad. Annyi bizonyos, hogy ez j√≥ √©s nemes motiv√°ci√≥. √Ām aligha sz√°m√≠tunk felbukkan√°s√°ra, amikor arra vagyunk kiv√°ncsiak, hogy mi√©rt akar valaki olyan j√≥l t√°ncolni, mint Fred Astaire, j√≥l festeni, mint Picasso, vagy mi√©rt t√∂rekszik a parci√°lis differenci√°legyenletek t√©mak√∂r√©ben felmer√ľlŇĎ probl√©ma megold√°s√°ra.

Advertisement

Az erk√∂lcsi szent valamennyi tipus√°val szemben felhozhat√≥ alapprol√©ma az, hogy k√©pviselŇĎj√©t egyetlen, minden m√°s √©rt√©ket maga al√° rendelŇĎ √©rt√©k ir√°ny√≠tja. √ögy tŇĪnhet, hogy az elsŇĎk√©nt v√°zolt Kant-√©rtelmez√©s, amely a k√∂telezetts√©gek szigor√ļan defini√°lt, de v√©ges halmaz√°t adja, elfogadhat√≥bb moralit√°ssal szolg√°l. Eszerint mor√°lisan a lehetŇĎ legjobbak vagyunk mindaddig, am√≠g energi√°ink meghat√°rozott, v√©ges r√©sz√©t altruista c√©lok megval√≥s√≠t√°s√°ra √©s lelki-fizikai eg√©szs√©g√ľnk fenntart√°s√°ra ford√≠tjuk, ugyanakkor emellett saj√°t, erk√∂lcstŇĎl f√ľggetlen c√©ljaink √©s √©rdekeink alapj√°n cseleksz√ľnk, √©s ezek meg√≠t√©l√©sekor nem k√≠v√°nunk √°tl√©pni bizonyos hat√°rokat (nevezz√ľk ezt az √©rtelmez√©st fel√ľlrŇĎl korl√°tos moralit√°snak). A kantianizmus fenti √©rtelmez√©s√©nek jav√°ra irand√≥, hogy ‚Äď amennyiben az elfogadhat√≥ erk√∂lcsi elm√©let felt√©tel√©nek tekintj√ľk, hogy a parancsainak sz√≥l√≥ maxim√°lis elk√∂telezetts√©g kifejleszt√©s√©t mind magunkban, mind a k√∂rnyezet√ľnkben √©lŇĎkben teljes sziv√ľnkkel t√°mogassuk ‚Äď elŇĎ√≠r√°sait a t√∂k√©letesen erk√∂lcs√∂s cselekvŇĎ an√©lk√ľl teljes√≠theti, hogy fel kellene adnia szem√©lyis√©g√©t.

√Ām m√©g ez az ugyancsak korl√°tozottan √©rtett moralit√°s ‚Äď ha komolyan is tudn√°nk venni, hogy a kanti elm√©lethez b√°rmi k√∂ze van ‚Äď sem hagyja j√≥v√° felt√©tel n√©lk√ľl az √°ltalam v√©delmezett nem-mor√°lis eszm√©nyek k√∂vet√©s√©t. Kant egy√©rtelmŇĪ a "r√©szv√©tlens√©g √©s √∂nmŇĪvel√©s k√∂telezetts√©gei"-nek tartalm√°t illetŇĎen: k√∂telesek vagyunk biztos√≠tani, hogy √©rzelmeink-indulataink intezit√°sa semmik√©ppen se vesz√©lyeztesse a higgadt √©s gyakorlatias megfontol√°st, szenved√©lyeink, hevess√©g√ľk r√©v√©n, ne vegy√©k √°t az ir√°ny√≠t√°st p√°rtatlan √©s racion√°lis √©n√ľnktŇĎl. Ha k√∂telesek vagyunk bizonyos szem√©lyekkel √©s √ľgyekkel szembeni elk√∂telezetts√©geinket meghat√°rozott keretek k√∂z√∂tt tartani, akkor ezeket a szem√©lyeket √©s √ľgyeket nem kezelhetj√ľk √©rt√©k√ľk√∂n, azok sz√ľks√©gk√©ppen jelent√©ktelenebb szerepk√∂rbe szorulnak.

Ha megvizsg√°ljuk a fel√ľlrŇĎl korl√°tos moralit√°snak azt a tulajdons√°g√°t, amelyrŇĎl nev√©t kapta √©s amely lehetŇĎv√© tette, hogy a kanti√°nust m√°sk√©nt, mint erk√∂lcsi szentk√©nt is elk√©pzelhess√ľk, az im√©ntin√©l s√ļlyosabb ellenvet√©shez jutunk. Az erk√∂lcs√∂s √©letre t√∂rekv√©s k√©pess√©g√©t lehat√°rolva nem egyszerŇĪen a j√≥indulat √©s igazs√°goss√°g egy adott m√©rt√©ket meghalad√≥ k√∂vet√©s√©nek mor√°lis sz√ľks√©gess√©g√©t, hanem egyenesen mor√°lis j√≥s√°g√°t tagadjuk. Egyet jelent ez annak k√©ts√©gbevon√°s√°val, hogy lehets√©ges mor√°lisan t√∂bbet √©s jobban cselekedni, mint amit k√∂telezetts√©gek adott, v√©ges halmaza megk√∂vetel. Kor√°bban meg√°llap√≠tottuk, hogy a mindent √°titat√≥ moralit√°s szerint √©lŇĎ erk√∂lcsi szent nem k√ľl√∂n√∂sebben eg√©szs√©ges vagy vonz√≥ eszm√©ny, ebbŇĎl azonban nem k√∂vetkezik az a meglehetŇĎsen perverz elk√©pzel√©s, hogy az erk√∂lcsi szentek, ha l√©tezn√©nek, ne lenn√©nek a maguk m√≥dj√°n kiv√©telesen nemes √©s csod√°latram√©lt√≥ emberek. Azon meggyŇĎzŇĎd√©sem ellen√©re, hogy szerintem legal√°bb annyira racion√°lis Katharine Hepburn-t vagy K√°s√°s Zolt√°nt p√©ldak√©p√ľl v√°lasztani, mint Ter√©z any√°t, abszurd lenne tagadni, hogy Ter√©z anya mor√°lisan mindkettej√ľkn√©l jobb ember.

Advertisement

A fel√ľlrŇĎl korl√°tos moralit√°st k√©tf√©lek√©ppen tudom elk√©pzelni. Egyr√©szt gondolhatjuk azt, hogy altruizmus √©s p√°rtatlans√°g pozit√≠v mor√°lis √©rt√©kek, de csak annyiban erk√∂lcs√∂sek, amennyiben egy bizonyos megszabott m√©rt√©ken t√ļl m√°r nem ir√°ny√≠tj√°k viselked√©s√ľnket. M√°sr√©szt v√©lekedhet√ľnk √ļgy, hogy ezek a pozit√≠v √©rt√©kek csak v√©letlenszerŇĪen kapcsol√≥dnak az erk√∂lcs√∂ss√©ghez, annak l√©nyege m√°shol keresendŇĎ: p√©ld√°ul az iratlan t√°rsadalmi szab√°lyokban, vagy elk√∂telezett racionalizmusunk felismer√©s√©ben. Az elsŇĎ megk√∂zel√≠t√©s szerint az altruizmusnak vagy az igazs√°goss√°g √©s p√°rtatlans√°g ir√°nti elk√∂telezetts√©gnek l√©tezik egy felsŇĎ hat√°r√©rt√©ke, amelyet meghalad√≥ m√©rt√©kŇĪ altruizmus vagy p√°rtatlans√°g az erk√∂lcsi dics√©retre m√°r √©rdemtelen. Csakhogy elfogadhatatlanul √∂nk√©nyesnek √©s mesters√©gesnek tŇĪnik, ha ezt a hat√°r√©rt√©ket alacsonyabban szabjuk meg, semmint az altruista azokn√°l rosszabb helyzetbe ker√ľlj√∂n, akiknek √©rdek√©ben elj√°r. A m√°sodik elk√©pzel√©s alapj√°n az eml√≠tett pozit√≠v √©rt√©kek nem r√©szei a moralit√°snak. √ćgy viszont a j√≥akarat b√°rmilyen gyeng√©d √©s nagylelkŇĪ megnyilv√°nul√°s√°t sem tekinthetj√ľk a moralit√°s term√©szetes √©s √©sszerŇĪ kiterjeszt√©s√©nek, mindemellett motiv√°ci√≥ink √©s c√©ljaink meghat√°roz√°s√°hoz √©s √©rt√©kel√©s√©hez rideg √©s t√ļlont√ļl √∂nzŇĎ szempontot v√°lasztunk.

Az a mor√°lfiloz√≥fia, amely nem hordozza a mindent √°titat√≥ moralit√°s szerint √©lŇĎ erk√∂lcsi szent eszm√©ny√©t, hamis √©s term√©szetellenes korl√°tokat szab a mor√°lisan j√≥ cselekv√©snek √©s az erk√∂lcsi √©rdem elnyer√©s√©nek. √Čppen ez√©rt kor√°bban felsorakoztatott √©rveim d√∂f√©spontja az a konkl√ļzi√≥, hogy amennyiben az adott mor√°lfiloz√≥fi√°ban l√©tezik az erk√∂lcsi szent eszm√©nye, azt nem kifejezetten vonz√≥, √©sszerŇĪ vagy eg√©szs√©ges k√∂vetni. Az itt k√∂rvonalaz√≥d√≥ dilemm√°nak, √ļgy tŇĪnik, nincsen mag√°t√≥l √©rtetŇĎdŇĎ megold√°sa. Amellett fogok √©rvelni, hogy ‚Äď a l√°tszat ellen√©re ‚Äď a dilemma nem feloldhatatlan. Miel√∂tt nekifogn√©k, r√∂viden v√°zolok egy m√°sik megk√∂zel√≠t√©st, amelyet alkalmasint azok v√°lasztan√°nak, akiket meggyŇĎztek az eddig le√≠rtak.

Ha az utilitarizmust √©s kantianizmust illetŇĎ √©szrev√©teleimet az erk√∂lcs tartalm√°t √©rintŇĎ implicit kritikak√©nt fogjuk fel, szinte mag√°t√≥l ad√≥d√≥ megold√°s az erk√∂lcs tartalm√°ra vonatkoz√≥ elk√©pzel√©seink fel√ľlvizsg√°lata. √ćgy √©szrev√©teleim a mor√°lfiloz√≥fia arisztoteli√°nus vagy Nietzsche √°ltal javasolt megk√∂zel√≠t√©se melletti √©rvel√©snek tekinthetŇĎk. Ez a szeml√©leti v√°lt√°s azzal j√°rna, hogy k√©nytelenek lenn√©nk kiterjeszteni, vagy egyenesen lecser√©lni elk√©pzel√©seinket arr√≥l, hogy bizonyos karakterjegyeket erk√∂lcsi v√©tkeknek, bizonyos √©rdekeket erk√∂lcsi √©rdekeknek tartunk-e. Az egy√©ni √°ll√≥k√©pess√©get, a kreativit√°st vagy a st√≠lus√©rz√©ket a mor√°lis szem√©lyis√©get l√©trehoz√≥ jellemvon√°snak kinevezve neh√©zs√©g n√©lk√ľl kre√°lhatunk a kanti√°nus vagy utilitarista eszm√©nnyel √∂sszeegyeztethetetlen, azokn√°l alkalmasint sokkal vonz√≥bb ide√°lt. Erk√∂lcsfogalmunkat √≠gy √°tszabva az eleddig erk√∂lcsi szentnek titul√°lt tipusr√≥l r√∂vid √ļton kider√ľlne, hogy m√©g erk√∂lcsileg is hitv√°nyabb j√≥n√©h√°ny vonz√≥bb √©s √©rdekesebb embert√°rsunkn√°l.

Advertisement

Val√≥sz√≠nŇĪtlen azonban, hogy ezzel a megk√∂zel√≠t√©ssel feloldhatn√°nk dilemm√°nkat; ha m√°s√©rt nem, h√°t az√©rt, mert k√©ts√©ges, hogy egyetlen ‚Äď vagy √©sszerŇĪen kis sz√°m√ļ ‚Äď szubsztanci√°lis eszm√©ny k√©pes lenne fel√∂lelni mindazon lehets√©ges m√≥dszerek teljes spektrum√°t, amelyeket alkalmazva erk√∂lcsi dics√©retre m√©lt√≥ m√≥don teljes√≠thetj√ľk ki k√©pess√©geinket √©s hozhatunk l√©tre k√ľl√∂nb√∂zŇĎ szem√©lyes √©s k√∂zjavakat. M√©gha elŇĎ is √°ll√≠thatn√°nk a valamennyi lehets√©ges √©s helyeselhetŇĎ √©letvezet√©si m√≥dszer √∂sszess√©g√©t egybefoglal√≥ karakteriz√°ci√≥t, komoly √©rvek sz√≥lnak amellett, hogy ezt a karakteriz√°ci√≥t ne illessz√ľk a moralit√°s kereteibe. Hiszen erk√∂lcsileg j√≥nak titul√°lva egyes jellemvon√°sokat vagy cselekedeteket egyszersmind √©rtelmesnek minŇĎs√≠tj√ľk a sz√≥ban forg√≥ jellemvon√°s kifejleszt√©s√©t √©s az adott cselekv√©s ŇĪz√©s√©t. Az erk√∂lcsi szentrŇĎl adott kritik√°m azonban ahhoz a k√∂vetkeztet√©shez vezetett, hogy a rendk√≠v√ľl √©rt√©kes tulajdons√°gok √©s cselekedetek k√∂z√ľl, amelyeket az ember √©lete sor√°n kiteljes√≠t √©s v√©ghezvisz, n√©h√°nyat rem√©lhetŇĎleg nem erk√∂lcsi megfontol√°sok alapj√°n v√°laszt. M√°ssz√≥val, b√°rmilyen rugalmasan hat√°rozzuk is meg azt a viselked√©st koordin√°lni hivatott szab√°lyrendszert, amit moralit√°snak nevez√ľnk, b√°rmennyire gazdagnak k√©pzelj√ľk is az ennek t√∂k√©letesen megfelelŇĎ √©letutat, m√©g mindig √©sszerŇĪ azt rem√©ln√ľnk, hogy az emberek nem az erk√∂lcsi j√≥ absztrakt √©s szem√©lytelen ide√°ja szerint rendezik be √©let√ľket.

Felismerve, hogy az erk√∂lcs nem t√∂lt be a viselked√©st teljesk√∂rŇĪen szab√°lyoz√≥ szerepet, j√≥ okunk van fenntartani a mor√°lis √©s nemmor√°lis er√©nyek, √©rt√©kek √©s √©rdekek oszt√°lyoz√°s√°ra vonatkoz√≥, k√©ts√©gk√≠v√ľl hom√°lyos intu√≠ci√≥inkat. A modern korban az egy√©ni √©let azon aspektusait vonjuk elsŇĎsorban erk√∂lcsi meg√≠t√©l√©s al√°, amelyek az illetŇĎ ellenŇĎrz√©se alatt √°llnak √©s amelyek alkalmasint sz√°mottevŇĎ hat√°ssal b√≠rnak a t√∂bbi emberre. Ezek l√©nyeges megszor√≠t√°sok az erk√∂lcs hagyom√°nyosan mindenre kiterjedŇĎ √©rtelmez√©s√©hez k√©pest. M√©g ha felelŇĎss√©gteljes emberek k√©pesek is lenn√©nek egyezs√©gre jutni pl. a j√≥ √≠zl√©s tartalm√°t vagy az anyagi j√≥l√©t eg√©szs√©ges m√©rt√©k√©t illetŇĎen, helytelennek tŇĪnik megk√∂vetelni, hogy ezt mindenki mag√°√©v√° tegye, m√©g helytelenebbnek el√≠t√©lni azt, aki ehhez nem k√©pes vagy nem hajland√≥ alkalmazkodni.

Hogyan reag√°ljunk arra a t√©nyre, hogy a kort√°rs elm√©letek √°ltal k√∂zvet√≠tett erk√∂lcsi eszm√©nyek oly kev√©ss√© vonz√≥ak? Mindeddig k√©tf√©le reakci√≥ ellen √©rveltem: nem javasolhatunk elfogadhat√≥bb ide√°lokkal kecsegtetŇĎ alternat√≠v elm√©leteket, √©s nem √©rtelmezhetj√ľk √ļgy a megl√©vŇĎket, mintha semmilyen eszm√©nyt sem k√∂zvet√≠ten√©nek. A kor√°bban feloldhatatlannak titul√°lt dilemma megold√°s√°hoz egyszerŇĪen annyit kell elfogadnunk, hogy az erk√∂lcsi eszm√©nyek nem a legjobb szem√©lyes ide√°lok √©s nincs is r√° sz√ľks√©g, hogy azok legyenek. Kor√°bban sz√≥ volt arr√≥l, hogy milyen k√∂vetkezm√©nyekkel j√°r, ha azt tekintj√ľk az adekv√°t erk√∂lcsi elm√©let krit√©rium√°nak, hogy teljes v√°llsz√©less√©ggel tudjuk-e t√°mogatni a t√∂rv√©nyeinek sz√≥l√≥ maxim√°lis elk√∂telezetts√©g kialakul√°s√°t magunkban √©s m√°sokban. Ezt a gondolatmenetet tov√°bbszŇĎve, √ļgy tŇĪnik, ink√°bb a krit√©rium megalapozotts√°g√°r√≥l √©bredhetnek benn√ľnk k√©ts√©gek, semmint a krit√©rium szerint inadekv√°tnak minŇĎs√≠thetŇĎ elm√©letekrŇĎl. Vil√°gunk empirikus adotts√°gait figyelembe v√©ve sz√°momra erk√∂lcsi t√©nynek tŇĪnik, hogy korl√°tlan lehetŇĎs√©geink vannak mor√°lisan j√≥nak lenni √©s mor√°lisan j√≥t cselekedni. Csakhogy ez nem √∂sszeegyeztethetetlen azzal a sokkal kev√©sb√© erk√∂lcsi t√©nnyel, hogy erŇĎs, ellen√°llhatatlan √©s nem is k√ľl√∂n√∂sebben √∂nzŇĎ indokaink vannak √ļgy d√∂nteni, hogy nem szentelj√ľk magunkat ezen lehetŇĎs√©gek val√≥ra v√°lt√°s√°nak.

Advertisement

Nem b√≠r√°lom sem a kantianizmust, sem az utilitarizmust. Az elmondottak √©ppen annyira vonatkoznak a kort√°rs erk√∂lcsfiloz√≥fiai munk√°kra, mint e munk√°k b√≠r√°l√≥ira, akik egyar√°nt kimutatj√°k a k√∂vetkezetes utilitarista √©s a k√∂vetkezetes kanti√°nus k√ľl√∂nf√©le t√©ved√©seit. B√≠r√°latuk m√∂g√∂tt ‚Äď kimondva-kimondatlanul ‚Äď az a feltev√©s rejlik, hogy ezek a t√©ved√©sek megmutatj√°k, mi a gond az utilitarizmussal a kantianizmussal szemben, vagy a kantianizmussal az utilitarizmussal szemben, vagy mindkettŇĎvel valamilyen harmadik t√≠pus√ļ erk√∂lcsi elm√©lettel szemben. Az eddigiekben amellett √©rveltem, hogy e feltev√©s megalapozotts√°ga kor√°ntsem biztos√≠tott. Egy mor√°lis elm√©let nagymester√©nek t√©ved√©sei nem sz√ľks√©gk√©ppen t√ľkr√∂zik az elm√©let tartalmi r√©sz√©nek t√©ves meg√°llap√≠t√°sait.

Erkölcsi szentek és morálfilozófia

Nem √°llt sz√°nd√©komban megb√©lyegezni az erk√∂lcsi szentet sajn√°latosan kellemtelen √©s sz√ľks√©gk√©ppen hi√°nyz√≥ vonz√≥ tulajdons√°gainak bemutat√°s√°val. Azt k√≠v√°ntam ink√°bb demonstr√°lni, hogy az erk√∂lcsi szent eszm√©nye nem alkalmas minta az egy√©b ide√°lok √©rt√©kel√©s√©hez √©s megalapoz√°s√°hoz. Erk√∂lcsi j√≥s√°gunk t√∂k√©letlens√©g√©nek felismer√©se nem kell, hogy v√©dekezŇĎ szellemi alap√°ll√°sba k√©nyszer√≠tsen minket. F√©lrevezetŇĎ lenne azt √°ll√≠tani, hogy megengedett olyan √©letet √©lni, amelyben a kitŇĪz√∂tt c√©lok, kapcsolatok, tettek √©s √©rdekek erk√∂lcsileg nem maxim√°lisan j√≥k, hiszen √©let√ľnk nagyobbr√©szt mentes az enged√©lyk√©r√©s k√∂telezetts√©g√©tŇĎl. C√©ljaink igazol√°s√°t szolg√°l√≥ nemmor√°lis indokaink nem mentegetŇĎdz√©sek vagy kifog√°sok, hanem pozit√≠v, √©rtelmes megfontol√°sok, amelyek nem m√°s, fel√ľlkereked√©ssel fenyegetŇĎ mor√°lis ind√≠t√©kokkal szemben, hanem saj√°t jogon l√©teznek. M√°ssz√≥val: lehet valaki t√∂k√©letesen lenyŇĪg√∂zŇĎ an√©lk√ľl, hogy t√∂k√©letesen erk√∂lcs√∂s lenne.

Advertisement

Ez a felismer√©s olyan n√©zŇĎpontot felt√©telez, amely a kort√°rs (es nem kortars) mor√°lfiloz√≥fi√°b√≥l √°ltal√°ban hi√°nyzik. Az ebbŇĎl a n√©zŇĎpontb√≥l tehetŇĎ √≠t√©letek sem nem mor√°lisak, sem nem egoist√°k. Az arr√≥l sz√≥l√≥ √©rt√©kel√©sek, hogy a fejlŇĎd√©s milyen √ļtjai j√≥k az egy√©n sz√°m√°ra, az erk√∂lcsi √≠t√©letekhez hasonl√≥an az egy√©n aktu√°lis v√°gyain, √©rdekein √©s √©rt√©kein t√ļli n√©zŇĎpontb√≥l sz√ľletnek; ebbŇĎl k√∂vetkezŇĎen ‚Äď szint√©n mor√°lis t√°rsaikhoz hasonl√≥an ‚Äď bizonyos objektivit√°ssal, de legal√°bbis egy minden racion√°lis √©s j√≥ felfog√≥k√©pess√©gŇĪ egy√©n √°ltal elfogadhat√≥ megalapozotts√°ggal b√≠rnak. Ugyanakkor ‚Äď az erk√∂lcsi √≠t√©letekkel ellent√©tben ‚Äď az a "j√≥", amivel ezek az √©rt√©kel√©sek oper√°lnak nem a mindenkire, hanem mag√°ra az egy√©nre vonatkoz√≥ "j√≥".

M√©gsem nevezhetj√ľk ezt a fajta √©rt√©kel√©st egoist√°nak, hiszen nem arra vonatkozik, hogy milyen √©letvezet√©s √°ll az egy√©n √©rdek√©ben, hanem arra, hogy az egy√©nnek mif√©le √©rdekekkel j√≥ rendelkeznie. Az egy√©nnek nem sz√ľks√©gk√©ppen √©rdeke, hogy objektiv m√©rc√©vel m√©rve "j√≥" √©rdekekkel b√≠rjon. A SzeretŇĎ Szent eset√©ben, akinek √©rdekei azonosan egybeesnek az erk√∂lcsi √©rdekekkel, az erk√∂lcs √©s a racion√°lis √∂n√©rdek √°ltal dikt√°lt maxim√°k ugyanazok. M√©gis hangs√ļlyozni k√≠v√°nom, hogy j√≥ okunk van lemondani errŇĎl az ide√°lr√≥l.

Az erk√∂lcsi n√©zŇĎpontot annak a gyakorlati k√∂vetkezm√©nyekkel b√≠r√≥ t√©nynek a felismer√©sekor v√°lasztjuk, mely szerint egyetlen szem√©ly vagyunk a t√∂bbi sz√°z- √©s sz√°zezer k√∂z√ľl, akik hozz√°nk hasonl√≥an val√≥s√°gosak √©s az √©letben el√©rhetŇĎ javakra hozz√°nk hasonl√≥an √©rdemesek. Ennek a felismer√©snek valamilyen m√≥don t√ľkr√∂zŇĎdnie kell tetteinkben √©s elhat√°roz√°sainkban. A k√ľl√∂nf√©le erk√∂lcsi elm√©letek sz√°mos alternat√≠v v√°laszt adnak arra a k√©rd√©sre, hogy milyen cselekedetek √©s sz√°nd√©kok lehetnek ennek a felismer√©snek a legjobb vagy leghely√©nval√≥bb kifejez√©sei. Ezt rendszerint a k√ľl√∂nb√∂zŇĎ tettek √©s k√∂r√ľlm√©nyek meg√≠t√©l√©s√©re √©s √∂sszevet√©s√©re alkalmas m√≥dszerek ismertet√©s√©vel teszik, elŇĎseg√≠tve az √°gens sz√°m√°ra nemmor√°lis szempontb√≥l m√°r eleve j√≥nak-rossznak minŇĎs√ľlŇĎ tettek √©s k√∂r√ľlm√©nyek mor√°lis √©rt√©kel√©s√©t. Az erk√∂lcsi szempont √°ltal ny√ļjtott interpret√°ci√≥k ugyanakkor nem teszik feleslegess√© a cselekedeteinket, karakter√ľnket √©s ezek k√∂vetkezm√©nyeit √°tfog√≥an √©s objekt√≠ven √©rt√©kelŇĎ egy√©b m√≥dszereket. Nevezz√ľk a szem√©lyes t√∂k√©letess√©g szempontj√°nak azt a n√©zŇĎpontot, amelynek seg√≠ts√©g√©vel eld√∂ntj√ľk, mif√©le √©let a j√≥ √©let √©s mif√©le emberr√© j√≥ v√°lnunk.

Advertisement

Mindk√©t n√©zŇĎpont √©rt√©keli √©s, bizonyos √©rtelemben, maga al√° rendeli a m√°sikat, mivel mindkettŇĎ az egy√©ni √©let teljesk√∂rŇĪ √©rt√©kel√©s√©re t√∂rekszik. Erk√∂lcsi n√©zŇĎpontb√≥l az egy√©ni √©let t√∂k√©letess√©g√©nek csup√°n korl√°tozott √©rt√©ke lehet, hiszen, v√©gsŇĎ soron, minden individuum csak egy a sok k√∂z√ľl. Az egy√©ni t√∂k√©letess√©g n√©zŇĎpontj√°b√≥l az individuum vil√°ghoz viszonyul√°s√°nak erk√∂lcsi kiv√°l√≥s√°ga szint√©n csak korl√°tozott jelentŇĎs√©ggel b√≠rhat, hiszen ‚Äď mindeddig emellett √©rveltem ‚Äď az emberi √©let perfekcionista (szem√©lyes t√∂k√©letess√©g szerinti) j√≥s√°ga nem a mor√°lis j√≥s√°g f√ľggv√©nye.

Lehets√©ges, hogy a perfekcionista n√©zŇĎpontot, szemben az erk√∂lcsivel, nem vagyunk k√∂telesek d√∂nt√©seinkn√©l figyelembe venni √©s tetteinkkel megjelen√≠teni. A perfekcionista n√©zŇĎpont mindemellett az erk√∂lcsi megfontol√°sokt√≥l f√ľggetlen indokokkal szolg√°l arra, hogy saj√°t magunk √©s a k√∂rnyezet√ľnkben √©lŇĎk karakter√©t fejlessz√ľk, hogy √©let√ľnket bizonyos m√≥don √©lj√ľk. Perfekcionista szempontb√≥l mennyiben tekinthetŇĎ j√≥nak, ha az egy√©n az erk√∂lcsi n√©zŇĎpont alapj√°n cselekszik? Erre a k√©rd√©sre nincs mag√°t√≥l √©rtetŇĎdŇĎ felelet.

Gondolatmenetem mindenesetre azt sugallja, hogy a "minden m√©rt√©ken fel√ľl" nem a megfelelŇĎ v√°lasz. Ha ezt elfogadjuk, annak az erk√∂lcsi elm√©letekre, a metaetikai n√©zetekre √©s a mor√°lfiloz√≥fia fogalm√°ra egyar√°nt lesznek k√∂vetkezm√©nyei. J√≥ indokaink vannak azt k√≠v√°nni, hogy az emberek az erk√∂lcsi n√©zŇĎponton k√≠v√ľli szempont alapj√°n is j√≥nak nevezhetŇĎ √©letet √©ljenek. Amennyiben ez azt jelenti, hogy j√≥ indokaink vannak azt k√≠v√°nni, hogy az emberek erk√∂lcsileg t√∂k√©letlen √©letet √©ljenek, akkor minden valamireval√≥ mor√°lfiloz√≥fia elengedhetetlen eleme a t√ļlbuzg√≥s√°g fogalm√°nak definialasa √©s beilleszt√©se.

Advertisement

Ha azonban a mor√°lfiloz√≥fia legalapvetŇĎbb t√°rgya annak a k√©rd√©snek a megv√°laszol√°sa, hogyan √©lj√ľnk, akkor t√∂bbet kell tenn√ľnk, mint az erk√∂lcsi elm√©let nemmor√°lis √©rt√©keknek helyet biztos√≠t√≥ kibŇĎvit√©se. Tanulm√°nyoznunk kell a nemmor√°lis √©rt√©kek term√©szet√©t, t√≠pusait √©s nyilatkoznunk kell arr√≥l, hogy vizsg√°l√≥d√°saink f√©ny√©ben hogyan is √©rtelmezendŇĎ az erk√∂lcsi elm√©let, mit is jelent valamilyen mor√°lfiloz√≥fia alapj√°n cselekedni. Tanulm√°nyom nem a mostans√°g divatos erk√∂lcsi elm√©letek tartalmi r√©sz√©t kritiz√°lja, hanem azt a metamor√°lis felt√©telez√©st, amely implicit m√≥don az eg√©sz erk√∂lcsfiloz√≥fiai diskurzust k√∂r√ľllengi: a feltev√©st, hogy a mor√°lisan jobb alternat√≠va minden esetben, √°ltal√°nosan jobb.

Karakter√ľnk fejleszt√©s√©ben √©s gyakorlati elhat√°roz√°saink form√°l√°s√°ban az erk√∂lcsre sem a mindenfajta √©rt√©ket mag√°ba olvaszt√≥ √°ltal√°nos √ļtmutat√≥, sem a k√ľl√∂nb√∂zŇĎ √©rt√©keket megrost√°l√≥ szŇĪrŇĎ szerep√©t nem kell kiosztanunk. Ez nem jelenti azt, hogy az erk√∂lcsi n√©zŇĎpont ne lenne fontos ‚Äď tal√°n a legfontosabb ‚Äď m√©rce magunk √©s vil√°gunk √©rt√©kel√©sekor. Azt azonban jelenti, hogy a legt√°gabb √©rtelemben vett √©rt√©keinket k√©ptelenek vagyunk egy olyan hierarchikus rendszer seg√≠ts√©g√©vel megragadni, amelynek cs√ļcs√°n az erk√∂lcs tal√°lhat√≥.

A filoz√≥fus ezen a ponton term√©szetesen afelŇĎl √©rdeklŇĎdik, hogy ha nem az erk√∂lcs, akkor vajon mi √°ll az √©rt√©krendszer cs√ļcs√°n, vagy ha ennek nincsen cs√ļcsa, akkor mi alapj√°n d√∂nts√ľk el, hogy mikor √©s milyen m√©rt√©kben legy√ľnk erk√∂lcs√∂sek. K√©zenfekvŇĎnek tŇĪnik olyan metamor√°lis ‚Äď j√≥llehet a hagyom√°nyos √©rtelemben v√©ve nem metaetikai ‚Äď elm√©let ut√°n n√©zni, amely a szem√©lyes ide√°lok meg√≠t√©l√©s√©hez ir√°nyad√≥ elvekkel vagy legal√°bbis inform√°lis direkt√≠v√°kkal szolg√°lhat. Az ember √©lete sor√°n bet√∂lt√∂tt k√ľl√∂nb√∂zŇĎ szerepeit elk√ľl√∂n√≠tŇĎ elm√©let esetleg elŇĎ√°llhat olyan szab√°lyokkal, amelyek az im√©nti k√©rd√©sek v√©giggondol√°s√°hoz √©s t√°rgyal√°s√°hoz alkalmasabb keretet ny√ļjtanak. K√©ts√©geim vannak ugyanakkor afelŇĎl, hogy egy ilyen elm√©let l√©nyegi √©s kiel√©g√≠tŇĎ eredm√©nyekhez vezethet-e. Nem l√°tom vil√°gosan, hogy mik√©ppen lehet egy olyan metamor√°lis elm√©letet alkotni, amelyet nem √©rint az erk√∂lcsi elm√©letek v√©gsŇĎ √©s √°tfog√≥ viselked√©s-szab√°lyoz√≥ szerep√©t megk√©rdŇĎjelezŇĎ √©rvel√©s.

Advertisement

Arra kell t√∂rekedn√ľnk, hogy mindenfajta j√≥lfel√©p√≠tett konkr√©t √©rt√©krendtŇĎl f√ľggetlen perspekt√≠v√°b√≥l tegy√ľnk fel normat√≠v k√©rd√©seket. Ek√©ppen elj√°rva azt kock√°ztatjuk, hogy az √°ltalunk elfogadott erk√∂lcstan ny√ļjtotta v√°laszokt√≥l elt√©rŇĎ normat√≠v v√°laszokra jutunk. G.E. Moore nyitott k√©rd√©s argumentum√°nak ugyanez a l√©nyege, ennek alapj√°n az ebben a tanulm√°nyban v√©gigvitt gondolatmenetet eg√©szs√©gesen intu√≠cionist√°nak nevezn√©m. Olyan intu√≠cionizmus ez, amely nem k√≠v√°n m√°s, kidolgozottabb √©s szigor√ļbb erk√∂lcstanok hely√©be l√©pni, ink√°bb csak ezeket a kidolgozott √©s szigor√ļ erk√∂lcstanokat szeretn√© az ŇĎket megilletŇĎ helyre tenni.

1982